A Jászai Mari-díjas művésznő szabadúszóként mindig is egyedül döntött arról, milyen feladatokat vállal el.
A Meglepetés Magazinnak mesélt arról, hogy látja, mi a sikerei titka: „A lányom születése után már nem mentem vissza főállású színésznek, egyik társulathoz sem, helyette több színházban kezdtem játszani, forgatásokra jártam, így próbáltam boldogulni. Máig így élek, engem nem lehet hosszú távon megfogni. Talán macerásabb beosztani az időmet, de legalább én osztom be, én mondok igent és nemet. Sosem adnám fel a függetlenségemet, de ha szeretném, sem tudnám.“
„A színészek kiszolgáltatott helyzetben vannak, hol a társulat, hol az időbeosztás miatt, hát ezen fordítottam egyet. Talán macerásabb beosztani az időmet, de legalább én osztom be, én mondok igent és nemet. Sosem adnám fel a függetlenségemet, de ha szeretném sem tudnám. A nyugdíjam közel hatvanezer forint, tehát muszáj dolgoznom, persze nem csak ezért játszom, én az a fajta színész vagyok, aki az élete végéig színész marad”