Hernádi Judit: „Nagyon szeretek egyedül lenni, jóban vagyok magammal”
2024. augusztus 21., szerda 11:10
Ősszel mutatja be A legenda háza című színdarabot az Orlai Produkcióval.Hernádi Judit a Nők Lapjának nyilatkozott. Lapszemle.
A színésznőt elsőként arról kérdezték, mit szól leánya, Tarján Zsófi énekesnő karrierjéhez, hogy élte meg anyaként mindazt, ami az elmúlt tíz évben történt:
„Hihetetlenül büszke vagyok a lányomra, és boldogsággal tölt el, hogy így alakult. De persze ez nem lehet könnyű, ha valakinek olyan anyja van, mint én.
De azt hiszem, ezen most már túl vagyunk egy ideje, és örülök, hogy a lányom meglépte, amit meglépett. Rettenetes nyomás lehetett rajta, mert egy gyerek általában mindig több akar lenni, mint a szülője. Ez a belső kényszer rá tud nehezedni – főleg, ha ugyanabban a műfajban dolgozik. (…) Sajnos néhányszor megpróbáltam irányítani, de jó ideje leszoktam erről. Főleg úgy támogatom, hogy hallgatok, és csak annyit mondok: csináld, amit szeretnél! Igyekszem hagyni, hogy a maga útját járja.”
Harnádi Juditot arról is faggatták, milyen érzés, amikor egyedül van Balatonakarattyán, kis nyaralójában:
„Isteni! Pesten is egyedül vagyok, és az is isteni! Nagyon szeretek egyedül lenni. Jóban vagyok magammal. Amikor pedig ki kell mennem a színpadra, akkor azzal foglalkozom, arra fókuszálok – és többnyire az is jó, még mindig szeretem. Most persze egy kicsit sokat játszom, és ez azért megterhelő néha.”
Ősszel mutatják be A legenda háza című színdarabot az Orlai Produkcióval. Egy visszavonult legendás színésznőt játszik, akinek az isten háta mögötti házába érkezik egy nála harminc évvel fiatalabb filmes. A színdarab sillabuszában azt olvasni: az erős nőkről szól. A felvetésre, milyenek az erős nők, Hernádi Judit elmondta:
„Olyanok, akiknek nagyon is lényeges dolog az életükben a hivatásuk. Tulajdonképpen kár – sőt, inkább baj -, hogy azt kell mondani: nők. Azt kellene inkább mondani, hogy emberek. Ez a darab egy kicsikét azokról a nőkről szól, akik áldozattá válnak, abúzus áldozataivá. Klaszszikus metoo-helyzetben, aminek persze sokféle fokozata van: gyenge, közepes, erős. Harminc éve nálunk is teljesen más világ volt, de akkor abban éltem, beleálltam és tettem a dolgom. És nem voltam áldozattípus. De ha elkezdem megkapargatni az életemet, tulajdonképpen rájövök, hogy én is kerültem ilyen helyzetbe vagy a közelébe. Ám mivel engem nem igazán bántottak ezek a dolgok, azonnal megoldottam őket, és baromi hamar túl voltam rajtuk. Talán azért, mert
én úgynevezett erős nőnek számítok, és ezért az életemet mindez nem határozta meg. Vagy legalábbis nem azzal foglalkoztam, hogy meghatározza-e. Aztán persze lehet, hogy meghatározta, és lehet, hogy nem itt tartanék, ha a világ nem lenne olyan, amilyen”
– fejtette ki a színésznő.
Azt is hozzátette: „Akkoriban többet kellett elviselnie és több mindenhez kellett alkalmazkodnia egy nőnek. Ugyanakkor mégis alig mentünk előre, hiszen az embernek a belső problémáit ugyanúgy meg kell oldania. És nagyon kell érteni ahhoz, hogy valaki képviselni tudja saját magát. Egy kicsikét talán jobban meg van ez támogatva ma már, de ha egy nő nem áll a sarkára, akkor most is elesik. (…) A női lét nehéz. Főleg azért, mert közben ott a család, és a családban a nők dolga igenis több.”
A teljes interjú a Nők Lapjában olvasható.
