Hirtling István 2024-ben akadémikus lett, hiszen a Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művészt a Magyar Művészeti Akadémia tagjává választották. Ennek kapcsán kérdezte a Deszkavízió.

Aktuális munkáiról szólva Hirtling István elmondta, most kezdték el próbálni Spiró György Az Imposztor című darabját, Rudolf Péter rendezésében, a Vígszínházban: „Ebben kaptam meg a színikritikus „szörnyűséges” karakterét. Még az elején vagyunk, decemberben lesz a bemutatója, tehát itt a munka dandárja még csak most kezdődött el. Színházról szóló darab, 17 színész egyszerre a színpadon, akik színészeket játszanak.

Illetve a Márai-estek sorozatban a következő előadás november 11-én a Várkert Bazárban a szerző publicisztikai munkásságáról szóló est, Gyufaszárnyi világosságot gyújtani címmel. Nagyon-nagyon izgalmas szövegeket válogatott össze Mészáros Tibor. Az újságírók, az írástudók felelőssége a mai világban, morális kérdéseket is felvető, fajsúlyos téma. Kevesen tudják, hogy a Márai-életműnek egy jelentős része publicisztikai írás” – mesélte a színész.

Hirtling István azt vallja, mindig vannak az ember életszakaszaiban előadások, amik megérintik és egyszerre fontos ügyek, számára ilyen a Játékszínben az Életrevalók:

„A filmváltozaton túl elérhető a főhős,  Philippe Pozzo di Borgo naplószerű visszaemlékezése is, amiből készült a film. Rám ez a bizonyos könyv tette a nagyobb hatást, ebből merítettem az inspirációt.

Milyen hatással van az emberre, mikor egyik pillanatról a másikra szembesül a tehetetlenséggel? Ő, aki mindent megszerzett, megkapott, és mindene megvolt, szembesül azzal a kiszolgáltatottsággal, hogy mindenhez külső segítségre van szüksége. És ezt nem is fogjuk föl, természetesnek vesszük az alapvető dolgokat, hogy látunk, hallunk, mozgunk. Az ember egészen addig ezeket mind nem tudatosítja, amíg nincsen valamilyen korlátozás, vagy komoly veszteség, ami visszaveti a szabad cselekvését.”

Arról szólva, hogy van-e akár magánemberként, akár színészemberként mottója, elárulta:

„Van ilyen, és ez pont nagyon jellemző a mostani életünkre, ebben a feneketlen nagy szabadságban. Úgy hangzik, hogy “nem az a szabadság, amikor azt teszünk, amit akarunk, hanem az az igazi szabadság, amikor nem vagyunk kénytelenek azt tenni, amit nem akarunk.” Ezt anyánk nevelte belénk, és ezt tőle hallottam először. Ez tökéletesen kifejezi azt, ami szerint próbálok élni, igen, eszerint élek.”