A Budapest Bábszínház a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében először rendezi meg május 5 és 9 között a Zsinór nélkül- független felnőtt bábos fesztivált. Az ötnapos esemény programjairól, a fesztivál célkitűzéseiről, a Budapesti Bábszínház arculatáról, alkotói sokszínűségéről beszélgettünk az intézmény igazgatójával, Ellinger Edinával.
– Hiánypótlónak szánták a hazai független felnőtt bábos szcéna bemutatását, szélesebb körű megismertetését egy vadonatúj fesztivál keretén belül úgy a szakmával, mint a közönséggel?
Másfél-két évvel ezelőtt lehetőségünk volt pályázni a kulturális államtitkárság által kiírt pályázaton független bábos alkotók, társulatok meghívására színházunkba. A mostani fesztivál programja ebből a válogatásból tevődik össze. Annak idején egy független bérletet szerettünk volna beindítani, havonta egy kiválasztott független produkciót meghívni. Aztán a Covid sok mindennel együtt ezt az elképzelésünket is átrendezte. Úgy döntöttünk, hogy nem indítjuk el a bérletet, viszont a csodás társulatok leegyeztetett előadásaiból szervezünk egy fesztivált. A Zsinór nélkül elnevezés arra is utal, hogy a függetlenek bizony zsinór nélkül mozognak. Nagy örömünkre szolgált, hogy a Budapesti Tavaszi Fesztivál megkeresett minket, és felvette a programjába a fesztiválunk teljes kínálatát, valamint az előadások köré szervezett beszélgetéseket, szakmai konferenciát. A Fejlesztés alatt címet viselő konferencia szakmai programját a Bábszínház színházpedagógusa, Végvári Viktória állította össze. Tervező-rendező párosok az idei előadók, akik valamilyen formában kötődnek a bábhoz. A bábszínház és más művészeti határterületek találkozását vizsgáljuk izgalmas, színes művész egyéniségekkel. A fesztivál előadások előtt pedig a hozzájuk kapcsolódó tematikus kávéházi beszélgetésekkel készülünk a színház aulájában.
– Kísérleti vállalkozás, hogy gyerekeknek szerveznek éjszakai élménytúrát a Bábszínház épületében?
Az Éjszaka a Bábszínházban programunk-szintén a Budapesti Tavaszi Fesztiválhoz kapcsolódóan 10-12 éves gyerekeknek szól. Szombat délután fél ötkor adják át a gyerekeket a szülők, megnézik a Gengszter nagyi előadást, majd hivatalosak lesznek a történetben szereplő kamaszfiú születésnapi zsúrjára. Az ittalvós buli része egy komoly nyomozásos játék a színház területén. Készítettünk a programból egy demo verziót a saját gyerekeinkkel, kipróbáltan működik. A 11 éves iker fiaim és a 13 éves lányom mostanában nem igazán rajonganak „anya munkahelyéért”, hiszen mint sok más szülő, én is gyakran vagyok a munkám miatt távol. Ám amióta részt vettek az éjszakai játékban, mást sem hallok, mint hogy mikor jöhetnek újra.
– Milyen tematikák rajzolódnak ki a független felnőtt bábos előadásokból?
A független szférán belül is nagyon különbözőek a társulatok. Van köztük családi bábszínház, olyan csapat, amelyik kizárólag erre a produkcióra állt össze, vagy éppen magánzó, mint Fabók Mariann, aki egyedül visz egy saját bábszínházat, elképesztő sikerrel. Vagy említhetném Lázár Helga fiatal alkotóművészt, aki külföldön és Magyarországon is dolgozik. A Szólít a szörny, Vidovszky György a szakma és a közönség által is nagyon várt rendezése az egyetlen nem független előadás, viszont nagyon szerettük volna, hogy Budapesten is megtekinthető legyen, ezért kapott meghívást. A szombathelyi Mesebolt Bábszínház és a Weöres Sándor Színház koprodukciójában jött létre. Nagyon megrendítő, megható előadás. A betegség, a halál témáját dolgozza fel absztrakciós bábos eszközökkel.
– Mit fed a LABORATÓRIUM: Bábszínházi játszótér felnőtteknek meghirdetett kísérlet?
Régi vágya valósult meg Végvári Viktória színházpedagógusnak és Hoffer Károly tervező- rendezőnek, akik egy felnőtteknek szóló interaktív bábszínházi társasjátékot találtak ki. Folyamatos fejlesztés alatt van a program szinte az utolsó pillanatig, még én sem láttam. Biztos vagyok benne, hogy valami nagyon speciális, extra játékot raknak össze a báb műfajához kötődően.
-A Budapest Bábszínház merész kezdeményezései közé tartozik a kultikus Semmi előadás filmváltozata. Tervezik a filmes vonal folytatását más előadásokkal?
Az én generációmnak a Semmi volt az a revelatív előadás, ami átütötte a bábszínház egyenlő gyerekszínház falát. Hoffer Károly és színészcsapata egy olyan ifjúsági előadást hozott létre, amely az ifjúság mellett a felnőtteket éppúgy megszólítja. Az Állami Bábszínház idejében a nagy zenés felnőtt előadások töltötték be ezt a szerepet, mint például A csodálatos mandarin. Annak a korszaknak a letűnésekor megint a gyerek műfaj kategóriájába szorult vissza nálunk a bábműfaj. Amikor a Budapest Bábszínházban újra kezdődött a felnőtt- és ifjúsági korosztály repertoárjának újraépítése, a Semmi volt az első kultikus előadás. Az előadásból készült filmes adaptáció bemutatója nagy siker volt. Ha lesz rá lehetőségünk van ötletünk arra, hogyan lehetne folytatni ezt az utat.
-Innováció, alkotói, művészeti határátlépések és együttműködések szempontjából a felnőtt bábszínházban sok lehetőség rejlik. Ezt a vonalat kívánják tovább erősíteni?
Kétségkívül nagyobb a lehetőség ott a kísérletezésre, miközben a színházunk alkotóközössége nagyon vágyik arra, hogy gyerekelőadások tekintetében is fejlődjünk. Szeretnénk eljutni oda, hogy a csoportosan vagy szülőkkel érkező gyerekek ne döbbenjenek meg egy szöveg nélküli előadás vagy nem lineáris történetmesélés láttán. Magyarországon eleve a színházak nagyon szöveg centrikusak, a bábszínháznál is ez a tapasztalatom, holott a báb nem feltétlenül kívánja meg a szöveget. Jómagam a legkisebb korosztálynak rendezek, többnyire szöveges előadásokat. Nagyon kikívánkozik már belőlem egy kissé kísérletezőbb, a valóságtól jobban elrugaszkodó, absztrakt előadás. Úgy vélem, feladatunk a gyerekközönségnél is nyitogatni a határokat, a fogékonyságot a kísérleti darabokra. Emellett természetesen továbbra is szükség van a népszerű mesékre is.
– Feltételezem, hogy az ifjúsági közönség bevonzása lehet a legnehezebb.
Már tíz év felett is nagyon nehéz bevonzani a gyerekeket, olyan témát találni, ami érdekli őket, olyan képi világot alkotni, amely képes felvenni a versenyt korunk vizuális hatásaival. A Helló, Héraklész! produkcióval kísérletet tettünk arra, hogy megszólítsuk a kiskamaszok korosztályát. Én magam is játszom ebben az összművészeti előadásban, amelyben óriásbábok vannak, prózai színészi jelenlét, olyan látványvilág, ami elragadja a tizenéveseket. A Lázár Ervin program keretén belül nyolcadikosok is rácsodálkoznak a Helló, Héraklész! láttán, hogy a bábműfaj nem csak kicsiknek való és érezhetően meglepettek attól, hogy tetszik nekik.
– A Budapest Bábszínház Közép-Európa legnagyobb bábszínháza. Művészi tehetségben, útkeresésben is elől járnak a régióban?
Minden szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy a társulatunk remek formában van, kísérletező, izgalmas produkciókat állítunk ki. Rendszeresen járunk fesztiválokra, mint nézők is és minden alkalommal büszkén jövünk haza, mert azt érezzük, hogy abszolút ott vagyunk a topmezőnyben. A következő évadban Budapesti Nemzetközi Kortárs Bábfesztivált szervezünk. Mindenképpen szükség van Budapesten egy olyan nemzetközi bábfesztiválra, ahová meghívhatjuk a legszínvonalasabb előadásokat a világ minden pontjáról. Ennek a szervezése kapcsán utazott nemrég két fesztiválszervezéssel foglalkozó kollégánk Spanyolországba egy fesztiválra. A műfajon belüli nemzetközi kapcsolatok építése rendkívül fontos. A terveink között szerepel, hogy utaztassuk a Frankenstein című előadásunkat, amihez nem kell feltétlenül magyar ajkúnak lenni, hogy értsék az egyébként is közismert történetet.
-Meczner János évtizedekig markánsan meghatározta a Budapest Bábszínház arculatát. Kritikus helyzetben, a járvány kirobbanásakor vette át tőle az intézmény igazgatását. Milyen téren vezetett be újításokat, illetve folytatja a hagyományokat?
Meczner tanár úrtól mindig azt hallottam, hogy azt várja tőlem, csináljam másképp a színház vezetését, mint ahogy ő csinálta. Ez persze nem azt jelenti, hogy ami jól működött, azt ne tartsuk meg. Folytatjuk az általa tudatosan elkezdett építkezést, hogy minden évben felkerüljenek a repertoárra ifjúsági és felnőtt előadások. Szintén a folytonosság jegyében hívunk más területekről, a színház, a tánc világából rendezőket, ennek a hagyományát is Meczner János teremtette meg. Egyszerűen jót tesz a műfajnak és a társulatnak, hogy egy külső szem másképpen gondolkodik a bábról, mint mi, akiknek ez az anyanyelvünk. Mondhatni, szétfeszít az energia, sok tervem van. Színészlétemnél fogvahiszek a csapatjátékban. Tudom, hogy a felelősség az enyém, viszont nem értek mindenhez, ezért olyan emberekkel veszem körbe magam, akik a saját területükön kiemelkedőek és kontrollként is szolgálnak. Két éve létrehoztunk egy művészeti tanácsot, Hoffer Károly tervező- rendező, Gimesi Dóra dramaturg- irodalmi vezető és Ács Norbert színművész, kiváló elméleti szakember részvételével.
– Mi árulható el a következő évadról?
Három nagyszínpadi bemutatót tervezünk a következő évadban, három különböző korosztály számára. Nagy vállalásnak ígérkezik az a kortárs irodalmi csemege, amivel a nagyszínpadon szólítjuk meg a felnőtt közönséget. Utoljára a Kabarét játszottuk a nagyszínpadon a felnőtt bábos produkciók közül, Alföldi Róbert rendezésében. Több nagyon régen futó előadással együtt a Diótörőt is levettük a műsorról, ám készül egy előadás, ami pótolni hivatott a Diótörő hiányát, egy izgalmas karácsonyi történet. És lesz egy nagyobb gyerekeket megszólító, nagy kiállítású előadásunk. A jövő évad különlegessége, hogy meghirdettünk a társulatunknak egy belső, un Kísérleti stúdió pályázatot, amely lehetőséget biztosít színházunk alkotóinak a kísérletezésre. Tíz pályázat érkezett be, egy független bizottságot kértünk fel az elbírálásra. Végül kettőt választottak ki, melyek közül egyet a jövő évadban mutatunk be. Igazi kísérleti előadás lesz a bábműfajban.
– A tanítást is folytatja az SZFE-n?
Nyáron diplomázik a végzős osztályom, négy növendékem, Podlovics Laura, Csarkó Bettina, Bartha Bendegúz és L. Nagy Attila már nálunk töltötte az idei évadot. Otthonosan mozognak a társulatban, a legfiatalabb családtagoknak számítanak. Nagyon jó energiát hoztak, a lendületük a többiekre is átragadt. Boldog ember vagyok, mint osztályfőnök és mint színházvezető, hogy egy olyan évadot tudhatunk magunk mögött, amelyben kihívások elé állíthattuk őket és feladataikat magas színvonalon, tehetséggel és a műfaj iránti odaadással oldották meg. Osztályfőnöki minőségemben nem működöm tovább. Tanárként felkérést kaptam, hogy a most elsős bábszínész osztályban tanítsak jövőre. Azt gondolom, hogy felelősségem a Budapest Bábszínház igazgatójaként és a bábszakma részeseként folytatni a fiatalok képzését.
Szerző: Szentgyörgyi Rita