Szeptemberben mutatták be a Schwechtje Mihály írta és rendezte Ginát a Radnóti Tesla Laborban. A darab Ákosával, Nagy Márkkal beszélgetett tartalmi partnerünk, a Pótszékfoglaló szorongásról, a szintetikus drogokról, az elmélyülést akadályozó tempónkról…

A Gina c. darabról:

Nem lehet rosszat mondani a vidéken elő Boros családról: konszolidált, értelmiségi, vegán étrendet követő emberek, még akkor is, ha a mai Magyarországon csak a kis csalások játékszabályai szerint tudnak boldogulni. Egy este, amikor áthívják vacsorára egykori barátjukat, az azóta befolyásossá vált vízilabdaedzőt, történetük nem várt fordulatot vesz. Az éjszaka közepén egy nyomozónő állít be hozzájuk, és közli, hogy a fiukat, és vele együtt az egész vízilabdacsapatot letartóztatták egy kiskorú lány bántalmazási ügyében. A kisvárosban hamarosan mindenki tudomást szerez az esetről, a szülők pedig harcba kezdenek a fiuk védelmében. A közvélemény azonban nem kíméletes – senkivel sem. A bűn és a felelősség kérdéseit feszegető történetben azt követhetjük végig, hogy ebben az extrém élethelyzetben a családtagok hogyan szembesülnek egymással, végeredményben pedig önmagukkal.

A PÓTSZÉKFOGLALÓ INTERJÚJÁBÓL:

Mi az, ami elsőre eszedbe jut arról, hogy szorongani?

Elsőre az villan be, hogy amikor épp nagyon jól érzed magad, és egyszerre csak valami hirtelen elveszi, elrontja ezt a jókedvet, és ott maradsz, mint egy gödör alján ezzel az ünneprontóval. Gyakran van velem így, de igyekszem nem mutatni, nem terhelni másokat, elrontva vele az ő hangulatukat is.

Ezekkel a helyzetekkel hogy birkózol meg, hogyan tudod feloldani?

Lassan, igen lassan, sokat foglalkozom azzal, hogy megbirkózzam ezekkel a helyzetekkel.

Gimnazistaként láttál magad körül hasonló szituációkat, mint amilyenek a Gina Ákosával megestek?

Látni ugyan nem láttam, de abban az időben jöttek ’divatba” ezek a szintetikus drogok. Keszthelyre jártam gimnáziumba, ahol a város adottságaiból eredően szinte mindig buli volt. Igen nagy nyomatékkal felhívták arra a figyelmünket épp ezért, hogy csak üveges sört vegyél, mindig nézd meg, hogy mit tesznek a poharadba – volt egyfajta közösségi, kifejezetten erre a fajta droghasználatra irányuló figyelem.

Mi  teszi vonzóvá ezeket a partidrogokat a korosztályod számára?

Azt tapasztaltam, hogy azokra, akik efféle szereket használnak, valójában jellemző is ez, mintegy a személyiségük folytatásaként is értelmezhető, hogy épp ilyeneket használnak. Ahogy az is, hogy pont milyen szereket, ha nem pont ezt. Megérzed rajtuk, hogy mik azok a dolgok bennük, amelyek kielégülés után kiáltanak, és ezek a szerek nagyon gyorsan képesek megadni az ilyen kielégüléseket. Legalábbis azoknál, akik csak alkalmanként élnek velük. Náluk mindig azt érzem, hogy igen: az ő személyiségükben ott rejlik, hogy élni fognak ezekkel a drogokkal, ha módjuk lesz rá.

Ezeket a „pótlékokat” a legkönnyebb elérni?

Nem érzem, hogy az „én generációm” ellustult volna, sőt, kifejezetten azt érzem, hogy nagyon is tüzes, vibrál, képes és tud is tenni a dolgaiért. Az idő azonban felgyorsult. A belső vágyak, kielégülések vagy épp elakadások kibogozására nincsen már elegendő belőle. Folyamatosan megyünk: A pontból B-be, C-be, folyamatosan teljesíteni kell, egyre valamilyen társadalmi szerepet játszol, ezért aztán végtelenül redukálódik az arra fordítható időd, amikor ezekkel valóban képes lennél foglalkozni. Holott tudatos dolognak kellene lenni, hogy pont az effélékre módod legyen időt szakítani – ám pont ez a tudatosság az, ami nehéz ma. És könnyen lehet, hogy mindez nem is az emberek nyakába varrható felelősség, hanem talán a világ felgyorsultsága miatt szakadt egyszerre túl sok minden ránk, amitől szinte sokkolódunk.

…emiatt aztán se időnk, se igényünk nem is igen lesz már arra, hogy bármit is bogozgassunk magunkban. A Gina Ákosában  a szorongáson túl mi az, amit szintén nem lehet olyan könnyen, instant módon kibogozni?

Már a próbák alatt is az járt a fejemben, hogy ez az Ákos érzékeny, törékeny srác. Nem is beszélve arról, hogy egy nagyon erős „alfa hím” közegben él mindeközben. Ez a fajta alfa hím a csapatbéli legjobb barátja, ilyen az edzője, a Schneider Zoltán által játszott Jani bá’, és tulajdonképpen az apja is ezt szeretné hinni, elhitetni magáról. Ilyen környezetben megélni a saját férfiasságát igazán nagy, komplex kihívás, és abban sem vagyok biztos, hogy ebben a kihívásban az anya a segítségére lenne.

Ez a fajta alfa hím lét ugyanolyan drog, mint a mai kor bármely szintetikus szere, nem?

Azt hiszem, igen!

Mennyire látod meghatározónak a saját korosztályodban is akár azt a problémakört, amiről a Gina szól?

Azt gondolom, és ezt magamon és a kollégáimon is észreveszem, hogy ez tömegtünet. Amilyen körülmények között élünk – a Covid és az SZFE ömlik ránk mindenhonnan –, nagyon nehéz motiváltnak maradni, képesnek lenni arra, hogy oda tudd magad adni teljesen valaminek…

A saját motivációidat mennyire nagy feladat meglelned?

Hiszek abban, hogy képes vagy lendületbe hozni magad. 

A teljes interjú ITT érhető el.