Gyárfás Dorka járt utána annak, színészek és színházvezetők hogyan viselik napjainkban, a covid járvány közepén az állandó bizonytalanságot.

„Most már hozzászoktunk a helyzethez – ha szombaton kiderül, hogy az embernek másnap még sincs előadása, kicsit elszomorodik, és fáj a szíve a nézőkért, akiknek csalódniuk kell, ugyanakkor el tudja tölteni a vasárnap estéjét színház nélkül is. Olykor nem jön rosszul egy kis szabadidő. De ennek a beugrásnak kifejezetten örültem, kárpótolt a többiért, és újra fontosnak érezhettem magam” – meséli Tasnádi Bence, aki a napokban a Platonov-előadásba ugrott be.

Ilyenkor a színészeknek két-három nap felkészülési idejük van arra, hogy bebiflázzák másvalaki szövegét, és egy felvételről megfigyeljék a mozgásokat, és maximum egy vagy két próbájuk, hogy le is járják, be is gyakorolják a feladatot. (…)

Ugyanazon a héten, amikor Bence a Platonov-beugrásra készült, a felesége, Józsa Bettina is ugrott (ahogy a színészek mondják), csak az Örkényben: ő pedig Térey János Lót című darabjának egy (elég jelentős) szerepét vette át, ráadásul a darab utolsó előadásán.

„(…) Nagyon megijedtem, mert láttam ezt az előadást, és tudtam, hogy sok jelenetről van szó (összesen kilencről), és terjedelmes szövegről. Maga a darab sem egyszerű, van például egy jelenet a végén, amiben ennek a karakternek fehérneműben kell sírva ordítoznia – ettől eléggé féltem, mert szégyenlős típus vagyok, és itt még nem is álltak rendelkezésre hetek, hogy feloldódjak. Úgyhogy ez egy hatalmas bátorságpróba volt nekem, de azt kell, hogy mondjam: végül nagyon jól éreztem magam benne. Tudtam élvezni a játékot” – mesélte a WMN-nek. (…)

Az Örkényben egyébként viszonylag ritkán marad el előadás, mivel szigorúan kezelik a helyzetet: kétnaponta tesztelik a társulatot. (A Katonában ellenben csak azokat ellenőrzik, akik az előadásban csókjelenetbe kerülnek, vagy aki gyanús jeleket észlel magán, és kéri, hogy teszteljék.) (…)

Mácsai Pál Gyárfás Dorkának arról is beszélt, hogyan éli meg igazgatóként a helyzetet. Ahogy ő fogalmaz, halálosan unja, mert a monoton helyzetben csak egy érdekes dolgot tapasztal: az érzelmi hullámzást. Néha torkig van, néha pedig inspirálja, hogy állják a sarat. Nem öröm az sem, hogy drága a színháznak a folyamatos tesztelés. De az érzéseiben – hogy feszült attól, amilyen körülmények között élünk – valószínűleg minden színházigazgató osztozik.