Hudi László rendező, koreográfus, az SZFE doktorandusza írt elemzést arról, mi történhet a Színház- és Filmművészeti Egyetemen október elseje után, tehát azután, hogy a szenátus felmondási ideje lejár.
Közeledik október 1. az SZFE naptárában
Vidnyánszky Attila azt nyilatkozta, hogy ha látja, hogy személye akadályt jelent az SZFE körüli párbeszéd kialakulásában, akkor lemond. Azonban eddigi működése nyomán, azt hiszem, a helyzet ennél jóval bonyolultabb lett.
Arról már születtek felszólalások, hogy akkor mondjon le, és arról is, hogy azzal még, hogy lemond, nem jönnek létre a párbeszédhez szükséges feltételek. Mert az agresszió nem azáltal öltött testet, hogy Vidnyánszky Attila pozícióba került, hanem azáltal, hogy az egyetem (még mindig) alkotmányos autonómiája lett megsértve. V. ennek örve alatt jelent meg a folyamatban, még akkor is, ha minden bizonnyal a koncepció szakmai kialakításában aktív szerepet játszhatott.
Ezt elkendőzendő – mármint hogy itt egy koncepció kialakítása folyik – V. és társai arra hivatkoznak, hogy a kezükbe adott tulajdonos-kuratórium jogszerűen jött létre, hiszen a törvénynek megfelelően foglalták el helyüket.
Azt már igyekeznek elmismásolni, hogy ez a törvény alkotmányellenesen vette el az egyetem demokratikusan választott szenátusának a jogköreit, avatkozott be egyelőre formálisan a tanítás tartalmába és szervezésébe, és senki által nem választott, részben színház-szakmai álruhába öltöztetett, pártkáderek kezére játszotta minden értelemben az egyetemet és annak (köz)vagyonát.
Éppen ez a mismásolás jelzi jól, hogy szó sincs nemzetről és magyar közösségről, amire hivatkoznak, hanem pártpolitikai alapon kialakított törvénykezésről, ami kifejezetten azt hivatott elérni, hogy a nemzetből ki lehessen rekeszteni a nemzetet, hogy a nemzet egy része le tudja győzni a nemzet ellenségnek bélyegzett másik részét.
Azt állítani az egyetem védekező (!) polgárairól, főleg a diákokról, hogy liberális/kommunista/stb. csőcselék, gyenge és átlátszó érvelés, ami csak ürügyet igyekszik találni, erőtlenül és leleplezően próbálja elfedni az agressziót, aminek célja nagyon is triviális: egy hátország kialakítása, látszólagos civil szervezeteknek átjátszani jelentős közvagyonokat, az élet minden szakmai területén, mélységben és döntő mértékben befolyást szerezni, amit a mindenkori állam, és az esetleg elnyerhető EU-s pénzek által, hosszú távon lehet finanszíroztatni.
Azt mondaná erre a francia: „Pas tres catholique!, különösen, ha esetleg valaki még mindig ide akarná rángatni a szegény, sokat látott kereszténységet is, ami ebben az esetben persze nem más, csak fedő sztori, amit – egyetértek – tényleg elég nehéz lenne elmagyarázni Karsai Györgynek.
Arról lehetne beszélni, hogy ki, kit vitt bele ebbe a hadműveletbe, vajon a fidesz V-t és annak társait, vagy fordítva. Mindenesetre a helyzet október 1-től tarthatatlanná fog válni. Az eddigi rektor és a szenátus lemondott, felmondási idejük szeptember 30-án lejár. Nem is tehettek mást, hiszen a törvény által kialakított struktúra csak a végrehajtó báb szerepét adta nekik, amit épeszű ember nem vállal.
Amennyiben V-ék újonnan neveznek ki embereket a megüresedett pozíciókba, a szenátus helyébe, akkor nem csak az a kérdés, hogy kinek lesz az arcán olyan vastag a szakmai bőr, hogy elrejtse pártkáder voltát, hanem az is, hogy hogyan fogja gyakorolni feladatát. Mivel a diákok eltökéltek, és egy jottányit sem engednek abból, hogy ők az egyetem autonómiáját akarják visszakapni. Azért született meg a blokád, hogy az agresszor hatalmat tartsák kívül az egyetemen, jelenjen az meg bárkinek a képében. Minden más mellékkérdés.
Ha viszont ez így van, akkor vajon az esetleg újonnan kinevezett rektor, és a kinevezést adó kuratórium, hogyan képzeli majd, hogyan fog belépni munkahelyére, és hogyan fogja gyakorolni rektorságát?
A kuratórium elnöke ma már több mint két hete nem tette be a lábát a munkahelyére! Ki lesz akkora idióta, hogy elfogadjon egy olyan kuratóriumi elnöktől például egy rektori kinevezést, aki maga sem tud belépni az intézménybe, és maga sem tud együttműködni az elvileg saját tulajdonával? Aki önként vállalja, hogy rátolják a konfliktusnak azt a felelősségét, amit V-ék sem tudnak megoldani.
Ha netán mégis megpróbálna bármelyik pártkáder belépni az egyetemre – bármilyen szakmai álruhába öltözötten is, vagy akár rendőri karhatalom segítségével – akkor az a blokád miatt nem lehet más, mint erőszakos behatolás. Így saját maguk erőszakosságának hiteles, jól kommunikálható képét hoznák létre, ország világ előtt bizonyítva és hitelesítve a védekező egyetem eddigi állításait. Akkor az eddigi párbeszédre hívás képmutatása még inkább lelepleződik. Hozzá lehet tenni, egy erőszakos behatolás rögtön újra gyújtaná és fenntartaná a lángot, amennyiben a társadalmi érdeklődés esetleg lanyhulna.
És akkor még nem beszéltünk az ellenállás mélységben szerveződő, további lehetőségeiről, például a nem együttműködő, a sztrájkoló tanárok, és diákok csapatairól. Persze ehhez az is kell, hogy a tanítás mellett esetleg kiállók lássák, hogy a tanításért, a tanítványokért érzett felelősség hangoztatása csak addig hiteles, amíg az önkényes hatalom közvetlen befolyása nem jelenik meg az egyetemen. Nem az osztályteremben, mert kontrollálhatatlan a megalkuvások, árulások apró ezernyi mindennapi szituációja, hanem az egyetemen!
Abban a pillanatban, amikor fizikai valójukban belépnek ide, és erre nincs reakció, akkor attól kezdve már együttműködésről beszélhetünk, ami alapján mindenkinek le kell vonnia a következtetést.
Ez az állapot akkor is létrejön, ha esetleg a Covid-vészhelyzet miatt kell kiüríteni az egyetemet. Akkor is ki kell nevezni rektort és a szenátusnak működnie kell, akiknek viszont az egyetemmel kell együttműködniük.
Viszont a Covid-vészhelyzet miatt bezárt egyetem mindenki számára zárva kell legyen. De ha ennek örve alatt mégis belopakodnának, akkor a gyávaság, és a Covid-vészhelyzettel való visszaélés nyilvánvaló lenne.
Nem beszélve arról, hogy a tanárok sztrájkja Covid-helyzetben is sztrájk, ha következetesen használják, és a diákok számára a blokád bármikor újrakezdődhet, mivel számukra nem a munkanap számít, hanem a jelenlét. Ennek értelmében, a munkahelyére munkanapon és munkaidőben belépni akaró pártkáder az újrakezdődő blokáddal fog szembesülni minden nap, ha blokádot az egyetem közössége következetesen viszi végig.
Ha viszont nem reagál a kuratórium, nem nevez ki senkit, akkor természetesen törvényen kívüli állapot jön létre, amivel a kuratórium megakadályozza a diákok tanulását, hiszen a nem létező rektor és szenátus nem tudja szervezni az oktatási folyamatokat.
Ha és amennyiben V. és a kuratórium többi tagja lemond, attól még az általuk kialakított helyzet még mindig nem lesz megoldva. Akkor a még mindig alapítói jogokkal bíró minisztérium lesz kénytelen lépni, bármennyire igyekszik is a fidesz és az általa bábként működtetett minisztérium eltolni magától a felelősséget, sőt, ez az eshetőség még inkább nyilvánvalóvá teszi a kavarásukat, hiszen nem rég azt nyilatkozták, hogy nincs dolguk ezzel, miközben kiderül, hogy mégis.
A minisztériumnak pedig három lehetősége van:
– Visszavonja a törvényt, és helyreállítja az addigi rendet. Ez teljes arcvesztéssel jár, láthatóvá válik, hogy itt bizony nem szakmai belügyről van szó, hanem a pártpolitika akart egy szakmai területen akaratot érvényesíteni, és árgus szemek fogják figyelni, hogy vajon pénzügyi-adminisztratív eszközöket használva bosszút áll-e a politikai szereplő (lásd például Upor László rektori kinevezésének szándékos késleltetése és annak jogi megalapozatlansága). Biztosak lehetünk abban, hogy az egyetem bármilyen ilyen jellegű vészjelzése egyből hiteles lesz. Viszont, ami meglepő lenne, ha mégis letennének az erőszakosságról, akkor ez megnyithat valamiféle tényleges szakmai párbeszédet.
Az viszont kétséges, hogy egy nagyrészt elavult struktúrát működtető szakma milyen egyezségre képes, ha egyáltalán képes fontos kérdésekről beszélni és tenni is érte.
– Kinevez egy új kuratóriumot, ugyanúgy pártkáderekből. Ha ezek ugyanazt az erős vonalat viszik, mint a jelenlegi, akkor ez esetben a minisztérium prolongálja a konfliktust, ami az idővel arányosan egyre kínosabbá válik. Felmerülhet még annak lehetősége is ebben a verzióban, hogy annyira degradálódik a helyzet, hogy mindenki szertefut, ez viszont akkora botrány (nemzetközi is!), amit elég nehéz lenne elkendőzni, különösen arra tekintettel, hogy mindez a térfoglalás stratégiailag az EU-s pénzek megszerzésére is irányul.
Esetleg megpróbálhatnak bizonyos részleges engedményeket tenni, például olyan rektort kinevezni, aki az egyetem számára elfogadható lenne. Azonban egyrészről kétséges, hogy létezik-e ilyen ember ebben a helyzetben, másrészről ezzel szintén prolongálják a konfliktust, mert a diákok nem fognak elfogadni olyat, akit ez a kuratórium nevez ki, és nem fognak belemenni részleges autonómiába.
– Kinevez a minisztérium egy olyan kuratóriumot, amelyik az SZFE számara elfogadható. Ezt azzal bizonyítja ez a kuratórium, hogy haladéktalanul, a kinevezésének elfogadása pillanatában (!), leteszi az asztalra azokat az általa korrigált formális dokumentumokat, amelyek teljes egészében visszaadják a rektor és a szenátus jogköreit.
Ez ugyan tűnhet úgy a minisztériumból és a fideszből, hogy visszalépés – különösen a mindenkori állam és az EU által finanszírozott, politikai káderek számára létrehozott hátország koncepciója alapján –, de ez a verzió mégiscsak megőrzi a „modellváltást” mint egészet (ha az SZFE-n nem is, de máshol legalább biztosítja annak zavartalanságát, amennyiben a többi egyetemen az alávetettek nem kaptak már vérszemet), és meg is szünteti magát az SZFE-konfliktust. Ebben az esetben is felmerül a lehetősége a bosszúállásnak, bár ebben az esetben is túl átlátszó lenne annak megjelenése.
Mindebből látszik, hogy az idő egyre fogy. Ahogy V., úgy a fidesz is lépéskényszerben van, hogy ne mondjuk, kutyaszorítóban. Egyre idegesebb és átgondolatlanabb akcióik jól mutatják ezt.
A diákoknak nincs más dolguk, csak következetesen és szigorú szervezettségben végigvinni a blokádot, és várni. A tanároknak, a támogatóknak, a szakmának pedig az, hogy lássák, a diákok blokádja az, ami garanciát ad arra, hogy a hatalom kívül maradjon, amit minden eszközzel támogatniuk kell.
Hudi László