Huzella Júlia meseolvasásról, SZFE-ről: „Színésznek lenni nem egy életbiztosítás”
2020. október 25., vasárnap 07:42
Huzella Júlia színésznő a márciusi karantén első napján indította online meseolvasó sorozatát, a Tíztőlmesét – a kezdeményezés mára többezres rajongótáborral bír, saját elfizetői rendszere van, Huzella pedig az októberi Budapest Design Weeken is képviselte magát meseolvasással.
A színésznőt a Pesti Hírlap kérdezte.
“Az első meseolvasásomat beharangozó posztban írtam azt, hogy ‘tíztől mese,’ aztán szépen meg is ragadt” – mondja Huzella Júlia. A kezdeményezés aztán hamar kinőtte magát és mára már saját honlapon, előfizetői rendszerben juthatnak hozzá a történetekhez a családok.
“Hiánypótlónak bizonyult az egész ötlet: úgy gondolom, nagyon jó alternatívája a gép elé ültetésnek, meg a rajzfilmeknek, ahol a gyerekek mindenféle reklámokba futnak bele, meg ki tudja milyen következő videót dob fel a YouTube.” (…)
A meséket pedig nemcsak a gyerekek szeretik, hanem szüleik is. Huzella sokszor kapott már olyan visszajelzést, amiben az anyukák és az apukák nemcsak csemetéik, de saját maguk nevében is megköszönték azt, hogy este tíztől le tudnak ülni meghallgatni egy-egy történetet. Olyan példát is felemlít a színésznő, amikor a szülő együtt aludt el gyerekével a felolvasás alatt – ami talán egyedül ebben az előadói műfajban számít sikernek.
(…) Október elején online felolvasóestet rendezett az ország közvéleményét azóta is lázban tartó Meseország mindenkié című kötetből. Ezt gyorsreagálású mesemondóként szinte rögtön Dúró Dóra könyvdarálós akciója után szervezte meg, amivel érzékeny húrt pendített meg – még azokban az anyukás Facebook-csoportokban is, ahol az egész vállalkozás elkezdődött.
(…)
“Színésznek lenni korona alatt nem egy életbiztosítás, az biztos” – mondja, de más okot is felhoz arra, amiért az alapszakmája mellett szívesen tervez hosszú távra a mesékkel. “ Nem tudom megjósolni, mi lesz, ha az SZFE-ügy kapcsán az egyetem, meg az egész magyar színházi világ átrendeződik.” (…)
Azonban ebben az ügyben is igyekszik megtalálni a pozitívumot: “Félek attól, mik lesznek a hosszú távú következmények, de az biztos, hogy ezt a dicsőséget senki nem veszi el az egyetemfoglaló diákoktól. Erre mindig is mindenki emlékezni fog.“