A Bóta Café október végi adásának vendége Mácsai Pál, színész, rendező volt.

Mácsai Pál Bóta Gábor interjújában elsőként pályája kezdetéről mesélt, arról, hogy Kerényi Imre osztályába járt a főiskolán. Akkoriban Imrének a tanítás volt a szenvedélye, és rengeteget tanulhattak tőle a diákok.

Pál elmondása szerint ebben az időben: „Én nem voltam különösebben jó színész, el voltam kényeztetve, kaptam jó szerepeket…”

Mácsai szerint a fiatal színészekre sok szerep jutott, ha jól el tudták mondani a szövegüket, és nem kellett különösebben lenyűgöző játékot hozni a színpadon. A Rómeó és Júliában megkapta Rómeó szerepét és ezzel együtt a szépfiú skatulyát.

Így a televíziós sorozatokban is sokszor hasonló karakterek eljátszására kérték fel, amit idővel megunt, ezért elkezdte ezeket a szerepeket visszamondani. „Amikor harmadszorra kellett komolyabb történet nélkül szerelmest alakítanom, úgy éreztem, hogy ebben a szerepkörben megfulladok. Azokra a karakterekre vágytam, amelyek bonyolultabbak, rétegzettebbek, messzebb állnak az én látszólagos alkatomtól” – fejtette ki Mácsai Pál.

A Márió és a varázsló c. darabról is mesélt, amelyben Cipolla szerepét játszotta és amit majdnem kétszázszor adtak elő. Az előadás kapcsán szóba került Molnár Gál Péter színikritikus, akivel nem volt felhőtlen a viszonya, mondhatni Péter rühellte őt. Mácsai Pál elmondása szerint, sokszor írt csúnya cikkeket róla és különböző színházi besúgóktól kapott fals információkból tájékozódott MGP: „Egyszer Madáchtalanítás címmel írt egy cikket az ÉS-be arról, hogy merészelem megváltoztatni a színház nevét, miért vásároltam bőrgarnitúrát, miért nincs társulat, repertoár. Ezért kénytelen voltam írni egy választ az ÉS-be, hogy muszáj tájékoztatnom az olvasókat: minden pont ellenkezőleg van. Akkor felhívtak a laptól, igaz-e, hogy MGP hamis állításokkal tűzdelte a cikket, úgyhogy mondtam: igaz. Ennek eredményeként ő többé nem írhatott az ÉS-be. Ez egy korrekt lépés volt a kap részéről, noha én nem akartam ezt, csak az volt a cél, hogy ezt a nagyon szép és tiszta pillanatot, amikor egy színház megalakul, senki ne koszolja be.”

Saját erősségének azt tartja, hogy össze tudja tartani az embereket egy színházban, ahol rengeteg szakma találkozik és ahol több mint 90 ember dolgozik, ahol mindenki a másik munkájára épít.

Mácsai Pál elárulta, rengeteg időt vesz el a színház, főleg akkor, amikor főpróbahét van, ilyenkor kevesebb idő jut a családra – a színházat és a családot, ebből adódóan, természetesen nem egyszerű összeegyeztetni. 

Mácsai Pál arról is beszélt, miért nem szerepelt túl sok filmben és sorozatban, elmondása szerint azért sem, mert régen, diák korában „nem volt jó színész”. Nagy hibaként említette meg, hogy sokszor többet akart mutatni a színpadon magából, mint „amennyi ő valójában”. A Terápia című sorozatban eljátszott karakteréről szólva kifejtette, András teljesen más figura, az bőrébe bújni mégis sokat jelentett, azóta jobban tud figyelni másokra.

Társadalmi állásfoglalásairól is beszélt, arról, hogy a kultúra funkciójáról alkotott nézetei gyakran ellentétben állnak a kormányzat elképzeléseivel, többnyire ezért szokott felszólalni. Leszögezte: ez nemcsak a mostani kormány idején jellemző, kritikus megnyilatkozásai sokkal inkább kötődnek egy-egy helyzethez, most például az SZFE ügyéhez.

Mácsai Pál szerint a legnagyobb probléma az SZFE kuratóriumához kapcsolódik, hiszen egyetlen egy, a főiskola által ajánlott tag sincs a testületben, ráadásul egy kuratóriumi tagnak sincs komoly egyetemi oktatói tapasztalata. 

Mácsai szeretné meglepni még magát valamivel, valami radikális fordulattal, nem a színészettel, inkább a rendezéssel kapcsolatban. Szívesen foglalkozna például olyan szövegekkel, amiket ő írt. Részletek a videóban.