gate_Bannergate_Banner
Kaszás AttilaGőz IstvánSimon ZoltánDér Zsolt
  • facebook
  • instagram
  • 2024. március 29., péntek

    „Maga vagyok a vicc” – Interjú Miklósy Alex táncművésszel

    2022. május 16., hétfő 09:49

    Alexet még a Zéró Balett-es korszakából ismerem, éppen közösen próbáltunk, amikor jött a hír, hogy felvették a londoni Trinity Laban Konzervatóriumba. Már akkoriban is hihetetlen energiával pörgött, és nem félt semmitől, ez a kint töltött évek alatt, ahogy hallottam, csak fokozódott. Kíváncsi voltam, merre jár mostanában.

    – Úgy tudom, most is éppen külföldön tartózkodsz, mit csinálsz és merre?

    – Németországban egy musicallel turnézunk, kisebb német városokban adjuk elő. 

    – Szóval mostanában ingázol? Mesélj kicsit erről. Hogy osztod meg az idődet Magyarország és külföld között!

    – Tavaly több külföldi munkám is volt, még a londoni örökségből. Sok ott az ismerősöm az egyetemi időkből, így könnyen ki tudok ugrani egy-egy projektre. De szerencsére sok más helyen is megfordultam a múlt évben, Szaúd-Arábiától kezdve Ciprusig. Cipruson felvettek egy előadásba, ott tartózkodásom során pedig instán rámírt valaki, hogy egy hotelben rendezett céges bulin lennék-e Zeusz. Egyik munka és jelenlét szüli a másikat.

    – Elmesélsz egy olyan eseményt, amikor nagyon büszke voltál magadra?

    – A tanításnál egyértelmű a pozitív visszacsatolás, amikor valakinek sikerül végre valamit megcsinálnia, miután elmagyarázom, hogy hogyan kéne. És volt egy szólóm, a “Would you mind?” amit még a Laban-ban koreografáltam, arra is büszke voltam. A kiinduló ötlet szerint magamat ütöm és nekimegyek mindennek, a formából pedig jön a ‘self harm’, az önmarcangolás témája. Mindeközben barokk zene szólt. Volt, hogy az elején volt egy kis púp a fejemen, de kigyúrtam mindent, hogy ne fájjon. A harcművészetek iránt is érdeklődöm, és ott tréningezi magát az ember, hogy amikor ütődik vagy esik, az ne fájjon annyira.

    – Ha már harcművészetek, milyen filmkarakterrel azonosítanád magad?

    – A rettenthetetlen jut eszembe elsőre, de én viccesebb vagyok annál, vagyis maga vagyok a vicc.

    – Elmeséled, hogyan kerültél ki Londonba?

    – Budapesten a Zéró Balettnél táncoltam akkoriban, de erős volt bennem a vágy, hogy kipróbáljam magam külföldön is. Ezért jelentkeztem a Laban-ba, ahova egy zürichi meghallgatáson fel is vettek. Emlékszem, stoppal mentem ki, 100 fonttal és egy foglalt ház címével a zsebemben, ahova akkor be is költöztem. Izgalmasan hangzott a nemzetközi csapat, a különböző perspektívák, workshopok, kint rengeteg embert ismertem meg. Az oktatással kapcsolatban ért azért csalódás, tapasztalataim szerint sokkal konzervatívabb, mint Magyarországon. Inkább a klasszikusabb, a vonalas tánc megy náluk, mint Richard Alston.

    – Mikor költöztél vissza Magyarországra?

    – 2017-ben végeztem, utána még kint maradtam 3,5 évet. 2020 elején kaptam itthon egy lehetőséget, Újszászi Dorottyával kezdtem dolgozni. De csak két hétig tudtuk folytatni a próbafolyamatot, amikor beütött a covid. Nem láttam értelmét akkor visszamenni Londonba, meg kicsit elegem is lett már a városból. Igaz, hogy jobbak a lehetőségek, jobban fizetnek, de a versenyhelyzet miatt nagyon nehéz munkát találni. És nagyon egyedül van az ember. Itthon meg úgy érzem, közösség van. Persze ebbe a közösségbe meg nehéz bekerülni, de ez már egy másik történet. 

    – Hogyan kapcsolódtálaz L1 Egyesület-hez?

    – A ZéróBalett-nek, ahol táncoltam anno, Berger Gyula volt a vezetője, és ő az L1  Egyesület alapítója tag volt. Mártival is egy Zérós darab jelmeztervezői minőségében találkoztam először. Később mentornak is felkértem. Szimpatikus és őszinte, ahogy visszajelez.

    – Milyen volt visszailleszkedni ilyen sok idő után a magyar táncéletbe?

    – A beilleszkedésem akkor kezdődött igazán, amikor bekerültem Szeri Viktor Sandy-jébe, amivel turnéztunk, majd jött a NKA IZP-s (Imre Zoltán Program) kiírás, amit Ayumi Toyabe-vel és Matisz Viktóriával közösen pályáztunk meg. 

    – Mesélsz kicsit erről az együttműködésrőll?

    – A MANK Galériában léptünk fel egy kiállításmegnyitón így hárman, Ayumi, Viki és én, egy improvizációs darabbal, ami meghozta az ötletet, hogy közösen folytassuk. Arra jutottunk, hogy haikukkal és a tankákkal [haikuhoz hasonló japán versforma, valamivel hosszabb] foglalkozunk. Közelebbi viszonyt tudtunk kialakítani velük, hiszen Ayumi Japánból származik. Kiválasztottunk 3 tankát, az őszt, az éjt és a vízesést, és ezeket a rövid, tömör, természeti képekkel teli szövegeket próbáltuk meg fizikálisan bemutatni. Én inkább a természeti erőből indultam ki, mint pl. a szél ereje, de van, aki az asszociációkból, mint a magány az ősznél.

    – Hogyan dolgoztok?

    – Bevallom őszintén, van bennem irányítási vágy, ezért javasoltam, hogy mindenki vezessen egy szekciót, de a többiek ezzel nem értettek egyet, úgyhogy megpróbáltuk az egészet közösen megalkotni. Ayumi online vett részt a folyamatban, mivel Japánban volt, így kívülről figyelte a folyamatot. A témafelvetésen Szirtes Júlia Manka táncolt helyette a 12 perces felvetésben, de ezt most meghosszabbítjuk az L1-est(ek) IZP módra felkérésére és májusban kerül bemutatásra.

    – Mondják, hogy pályakezdőként itthon milyen jó lehetőségek vannak külföldhöz képest. Te hogy látod ezt? Mit gondolsz a magyarországi táncos struktúráról? 

    – Amit én negatívumként észlelek, az a klikkesedés, a különböző csoportosulások között pedig ritka az átjárás. Kevés a közvetlen visszajelzés-adás is, amit például az NKA IZP programnál kifejezetten hiányoltam. Amikor elutasítják a pályázatod, akkor sem kapsz indoklást, hogy min lehetne változtatni, hogy fejlődj és később máshogyan írd a pályázatot. Az NKA IZP egyébként pozitív dolog, ahogy az is, hogy sok új képzési lehetőséget látok, pl. a SUB LAB PRO. A klikkeken belül pedig jó közösségek vannak. Nagyon jók a fesztiválok is, ahol találkozhatnak a szakmabeliek és a nézők, pl. az Under500 és az L1-est(ek) IZP módra…

    – Sok mindent csinálsz, táncolsz, koreografálsz, tanítasz… Tervezel hosszabb távra is, vagy az éppen aktuális lehetőségekre koncentrálsz?

    – Eddig mindig mentem a sodrással. Képzett jógaoktató vagyok, gondolkoztam, hogy bele kellene abba is vágni, de mivel ingázok, nehéz rendszeresen órákat tartani. Közben biciklifutárkodom is. Megszerettem a pandémia alatt a mászkálást. Szinte már meg is békéltem vele teljesen, hogy akkor mostantól ez lesz, és akkor hirtelen elkezdtek bombázni a munkalehetőségekkel. Azt elkönyveltem, hogy irodában ülni és gépelgetni nem fogok soha, hiába lenne az egy biztosabb munka. És persze még az is lehet, hogy ez is változni fog majd, ha gyerekem születik.

    – És további művészeti tervek vannak a fejedben jelenleg?

    – Abszolút. Most adtam be egy pályázatot, szólót szeretnék készíteni egy zenésszel. Azt találtam ki, hogy mikrofonnal felvesszük a mozdulatok hangját, majd manipuláljuk. Egy öngerjesztő folyamatot hozunk létre azáltal, hogy befolyásol a saját mozdulatom hangja, és végül egyfajta mozdulat koncert alakul ki. Engem koreográfusként a forma érdekel igazából, formából képzem a témát is. 

    – Mit gondolsz a tánc, a művészet létjogosultságáról, hasznosságáról a mostani időkben? 

    – Hogy is szokták mondani: művészet nélkül lehet élni, de van-e értelme? Talán az első világháború alatt volt, hogy virágzott az operett műfaja, minden előadás teltházzal ment. Bár nem rajongok az operettért, de én is azt gondolom, kell valami, amitől az emberek kiszabadulnak a háborús hírekből, és látnak valami mást is. Ez mentálisan nagyon fontos.

    – Te hogyan töltöd, inspirálod vissza magad, amikor lemerülsz?

    – Amikor jön egy lehetőség, akkor be tudok lelkesedni magától a lehetőségtől, hogy ott vagyok, végre van stúdió, és csinálhatjuk, amit szeretnénk. Nagyon megbecsülöm, amikor ez megadatik. 

    [A beszélgetést Kovács Emese (L1-tag) készítette az L1-est(ek) IZP módra eseménysorozat kapcsán, ami az EMMI és az NKA IZP Ideiglenes Kollégium anyagi támogatásával valósul meg.]

    L1-est(ek) IZP módra

    2022.04.13 – 14. 18.00 Bakelit MAC

    2022.05.20 – 21. 19.00 Jurányi Ház

    Fotó: Syporca Whandal

    Színházi pillanatok az Instagramon
     -
    HÍREINKET ITT IS KÖVETHETI:
    © 2024 szinhaz.online
      KapcsolatImpresszumMédiaajánlatAdatvédelmi irányelvek
  • facebook
  • instagram