Nagy Katica 2019-ben diplomázott a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Több filmben és sorozatban is láthatjuk őt, mint például Reisz Gábor Rossz versek című munkája vagy a televízióban nagy sikerrel futó Mintaapák. Tavaly úgy döntött, hogy távozik a Budaörsi Latinovits Színháztól, amelynek egy éven át volt társulati tagja, és szabadúszó lesz. Az idei évadban az újonnan alakult, fiatal alkotókból szerveződött Exit Generáció nevet viselő színházi társulás két előadásában is fontos szerepet kapott. A Madártávlat és a Feljegyzések az egérlyukból két, egymástól teljesen eltérő sorsú és karakterű női hősét formálja meg.

Amikor a szabadúszást választottad, tudtad, hogy ennyi felkérésed lesz, vagy csak beleugrottál a semmibe?

Beleugrottam. Semmi nem volt kilátásban. Visszanézve, elég merész döntés volt (nevet), de egyáltalán nem bántam meg. Aznap, amikor felmondtam Budaörsön, kértek fel a Mintaapákban egy szerepre, két nappal később keresett meg Oláh Kata, akivel aztán nyáron egy csodálatos kisfilmet forgattam. Hirtelen dömpingszerűen jöttek, és szerencsére még most is jönnek a munkák.

Ismerted Farkas Ádámot már azelőtt, hogy felkért a Madártávlat szerepére?

Kecskeméten találkoztunk, ő az ottani társulat tagja volt, amikor én vendégként játszottam a Baalban, amit volt osztályfőnököm, Zsótér Sándor rendezett, de látott Kecskeméten a Szász János rendezte Ványa bácsiban is, amiben átvettem Szonyja szerepét. Később, amikor Budaörsön dolgoztam, Ádám felesége, Bohóczki Sári lett a kolléganőm, így persze megnézett sok ottani darabban is. Mindig pont kereszteztük egymás útját. A Madártávlat az első közös munkánk, de nagyon érdekes volt, hogy a kollégáim azt hitték, korábban már dolgoztunk együtt, volt köztünk egy magától értetődő közvetlenség.

Léna, akit megformálsz 17 éves. Azt gondolom, nem lehet könnyű feladat egy kamaszlány bőrébe bújni.

Ez volt idén az egyik legnehezebb feladatom. Talán a kamaszkor az egyik legtörékenyebb időszak, amikor még iszonyú nyitott vagy a különböző hatásokra és élményekre, épp ezért ilyenkor érhetnek a legnagyobb csalódások. A mi elődásunk egyik lényeges témája – a családon belüli lelki bántalmazás mellett – a szüzesség elvesztése és az, hogy hogyan kellene fiúként közelíteni egy lányhoz, hogy az ne sérüljön meg. Az ezekkel kapcsolatos rossz élményeimet nem volt könnyű feleleveníteni, de megérte. Végig az dolgozott bennem a munka során, hogy ezáltal éppen most kell megértenem magamról valamit az akkori énemmel kapcsolatban. 

Te milyen voltál 17 évesen? Szerintem nem igen hasonlítottál Lénához.

Nem. Én nem mutattam magam ennyire vagánynak és keménynek, viszont szerintem merészebb és kíváncsibb voltam. Léna egy nagyon szélsőséges lány, aki kifelé elképesztően kemény és lázad, de bizonyos szituációkban teljesen alámegy a helyzetnek és összetörik. 

Milyen lány ez a Léna? Mennyire sérülékeny, hogy tudja feldolgozni az őt ért traumákat? Hogy viszonyul a fiúkhoz?

Léna apa nélkül nőtt fel. Az anyukája nagyon birtokló és manipulatív, de mégis csak rá támaszkodhat, ezért megtanult alkalmazkodni, simulékony lenni, hallgatni. A fiúkra is ezt az egyetlen, általa ismert viszonyrendszert vetíti ki. Ezáltal olyan helyzetekbe csúszik bele, ahol használják és nem tisztelik eléggé. Egy intelligens, de az osztályban periférián lévő sráccal való barátságának köszönhetően felnyílik a szeme és ráébred arra, milye káros emberek veszik körül. Elindul azon az úton, hogy megértse és feldolgozza, amit átélt. Elkezdődik Léna felnőtté válása. Szerencsére a mi generációnk hamarabb kezdi el feldolgozni mindazt, ami körülötte történik, mint mondjunk a szüleinké. Mi már ebbe a felgyorsult világba születtünk, ahol rengeteg információ érkezik be nagyon rövid idő alatt és ettől az ingereket is gyorsabban dolgozzuk fel. Könnyebben kérhetünk segítséget is. 

A mai világban az mindenképp pozitív, hogy egy csomó mindenre felhívják a figyelmet és ezzel tudatosítják az emberekben, hogy ez nem oké, ezek hibák, ezek bűnök. Az én generációmnak senki nem mondta, hogy ha mondjuk megfogdosnak téged, az nincs rendben.

Fontos, hogy ezek a dolgok felszínre kerüljenek. Felhívni a figyelmet arra, hogy nem normális, ha rosszul érzem magam attól, ahogy beszélnek velem, vagy ahogy hozzám érnek, akár otthon, akár máshol. Igenis kell és lehet is tenni ez ellen. Szerintem csodálatos, hogy az előadásnak a segítségével mi ezt elmondhatjuk a fiataloknak.

Nagyon nehezen tetten érhető egyébként ez a fajta bántalmazás, amit a szerep szerinti anyád csinál, hiszen nincsen jelen fizikai atrocitás, csak egy állandó presszió, egy erős befolyásolás.

Manipuláció. A darabban egy olyan nárcisztikus anya jelenik meg, akinek nagyon erős hangulatingadozásai vannak, így Léna teljesen ki van szolgáltatva ennek a váratlanságnak, nem tudhatja, hogy éppen mikor éri valami atrocitás és ettől van egy állandó készenlétben állás. Emiatt persze nem tudja magát közel érezni és közel engedni az anyjához és nem tud elmélyülni a viszonyuk. Nyilván sok szeretetet akarna vagy tudna adni neki, az egyetlen embernek, aki az egyetlen valódi szeretetforrás lehetne, de mégsem tud megtörténni az ebben való kibontakozás.

Van az ismeretségi körödben olyan, akivel hasonló dolog történt?

Számtalan esetről tudok. Nekünk szerencsénk volt, mert a Színművészetin az egyik első feladatunk az volt, hogy életjeleneteket csináljunk. Ott tizennyolc-tizenkilenc évesen rájöttünk, hogy szinte mind sérültek vagyunk valamilyen módon és erről képesek is vagyunk megnyílni egymás előtt. Nagyon kevés ember van, akit ne ért volna ilyen vagy olyan atrocitás szülők vagy testvérek által, de akár egy iskolai közösségben is.

Milyen volt együtt dolgozni Kerekes Évával?

Éviben is van egy erős nyersesség meg intenzitás és mellette ott a szuper érzékenység, ami nagyon más, mint az én érzékenységem, de valahogy a kettő pont kiegészítette egymást. Mindenben tudtunk egymásra támaszkodni és számítani. És amellett még ott van az a mérhetetlen őszinteség és jóság, ami sugárzik belőle felém. Belenézel abba a nagy, kék szembe – valami eszméletlen. Gyermeki. Én így még nem láttam színésznőt próbálni. Mint egy hároméves. (nevet) Teljesen fel tud szabadulni a játékban, át tudja adni magát a pillanatnak. Ő pedig azt mondta, hogy nekem nagyon megvan a közepem, nagyon tudom, mit akarok, ezért nehéz kibillenteni. Nagyon másképp próbálunk, de mind a kettőnkben volt valami olyan, ami tetszett a másiknak. Nekem Évi mellett egyébként nagyon különleges találkozásaim vannak színésznőkkel: Takács Katival, Földeáki Nórival, Csombor Terézzel, Danis Lidivel. Rengeteget tanultam tőlük. Bennük van egy olyan mélység, amivel én nagyon tudok rezegni és amit szeretnék megtanulni.

Alighogy bemutattátok a Madártávlatot, Ádám váratlanul ismét megkeresett. Mi történt?

Korábban Feljegyzések az egérlyukból címmel mutattak be egy előadást, de kiderült, hogy nem tud működni a közös munka, azért arra jutottak, hogy egy teljesen új csapattal újra megcsinálják a darabot. Így kért fel engem Ádám, hogy játsszam el Lizát. Nagyon jó az anyag és fantasztikus a csapat. Imádom Dosztojevszkijt, nagyon az én világom és Liza egy olyan a karakter, akivel könnyen tudok azonosulni. Ezt a lányt megkeményítette az élet (eladták a szülei egy bordélyházba) és ki van szolgáltatva különböző embereknek. De belül nagyon is erős és meg tudja magát védeni. Közben meg iszonyúan szeretne szeretni. Feltétel nélküli szeretet van benne, épp mint Szonjában, a Bűn és bűnhődésben, aki feláldozza magát a szerelméért. Az ilyen nőalakok esetében az első pillanattól érzem azokat a vonalakat, amik mentén tudok mozogni. A lelki vitalitása révén az utolsó sejtjéig annyi szeretetenergiát hordoz, ami keresztül segíti minden rosszon. Akármilyen élmények, rossz tapasztalatok rakódnak le benne, mindig humorral és cinizmussal tud tekinteni a dolgokra. Túlélő típus.

Egy kész előadásból születik most egy új. Ádám mennyi szabadságot hagy nektek?

Valóban volt már erre egy létező, jó megoldás, de mi nagyon mások vagyunk, mint azok, akik előttünk formálták meg ezeket a szerepeket, tehát ösztönösen új utakat találunk. Lesznek olyan dolgok, amik teljesen eltérőek, ha nem is formailag vagy a szöveg szintjén, hanem a mondatok mögötti gondolatokban.

Neked a főhőst alakító Porogi Ádámmal van több jeleneted. Szerethető ez a végtelenül sértett, az egész világra gyűlölettel tekintő, mogorva férfi?

A főhős egy neurotikus, túlfűtött idegrendszerű férfi, aki végzetesen fog fel mindent. Sértettség és rengeteg harag van benne. Az én karakteremnek teljesen az ellenkezője. És ez jó találkozás. Vonzódik egymáshoz ez a két ember. Van a másikban valami, ami nagyon érdekes, mert nagyon más, mint ő. Ádámmal egyébként az első pillanattól jól működik a színpadi és az emberi kémiánk.

Mi közünk van nekünk ma ezekhez az emberekhez?

Olyan figurákat látunk, akik százhúsz fokon égnek, nagyon nagy bennük a szenvedély, legyen az szerelem vagy gyűlölet. Ma valahogy nem merjük átadni magunkat ezeknek az érzéseknek, nem merjük megmutatni, mi van igazán bennünk. Szerintem ezt lenne érdemes ellesnünk ezektől az alakoktól.

Az interjút Spilák Klára készítette.