A világ egyik legismertebb színésznője, erős, független nők sokoldalú megformálója. Az Oscar-díjas amerikai sztárral a San Sebastián-i filmfesztiválon beszélgetett Navarrai Mészáros Márton a hollywoodi filmekről és a független alkotásokról. Lapszemle.

A beszélgetés apropója Michel Franco mexikói rendező Memory című film-drámája, amelyet a 71. San Sebastián-i Nemzetközi Filmfesztiválon mutattak be. Az alacsony költségvetésű filmben egy szociális gondozót játszik, aki beleszeret egy Alzheimer-kórban szenvedő férfiba. A kérdésre, hová helyezi ezt a filmet a pályáján, Jessica Chastain elmondta:

„Életem egyik legmeghatározóbb munkája. Valaki nemrég megkérdezte tőlem, hogy mi a legkedvesebb tinédzserkori emlékem. Ahogy végigmentem a kamaszkoromon, rájöttem, hogy vannak bizonyos emlékek, amelyekre úgy tekintek, mintha azok határoznák meg, hogy ki vagyok. De van egy csomó olyan is, amit megpróbálok elfelejteni. Nem azért, mert olyan rosszak, hanem inkább azért, mert nem akarok a múltba ragadni. Számomra az élet igazi örömét az adja, hogy minden egyes nap, amikor felébredek, megtervezhetem, hogy mit fogok csinálni az adott napon. Egyszerűen képtelen lennék elviselni, ha egyetlen helyzetbe ragadnék bele. Megpróbálok tenni az ellen, hogy az emlékeim vagy a múltban történt dolgok gátat szabjanak bizonyos dolgoknak a jelenemben” – fejtette ki a színésznő.

Azt is hozzátette: „A független filmeket kedvelem, különösen a női történeteket. Szerintem az Egyesült Államokban elég sok minden igazán szexista tud lenni, különösen a filmkészítés. Próbáljuk ezt az egészet magunk mögött hagyni, de nekem még így sem túl érdekes a hollywoodi filmgyártás. A kedvenc színésznőm Isabelle Huppert, aki megszámlálhatatlanul sok értékes produkcióban játszott az elmúlt évtizedekben.”

Arról szólva, hogy Hollywood kevesebb teret enged-e a kreativitásának, kifejtette:

„Többször mondták már nekem, hogy néha túl sokat beszélek a véleményemről. Ha politizálok, vagy ha a színészek szakszervezetének és a forgatókönyv-írók érdekképviseletének sztrájkjáról beszélek, az megfélemlítő lehet sok ember számára. Mindezek a dolgok megfélemlíthetik azokat az embereket, akiknek nagyon alacsony az önbecsülésük, vagy pusztán nem határozott egyéniségek.”

Azt is elárulta, hogy a közös alkotást szereti a legjobban a munkájában: „Szeretek tanulni magamról, tanulni az életről, és néha úgy találom, hogy az ember hajlamos megrekedni egy ,,egokamrában”, ahol ugyanazt a dolgot csinálja újra és újra, és olyan emberekkel dolgozik, akik nem jelentenek szakmai kihívást. A döntések szabadságában, a korlátlan lehetőségekben hiszek az életemben és a szakmámban is.”

A teljes interjút a Magyar Narancsban lehetett olvasni.
Magyar Narancs 2023.10.19 – 42,43,44. oldal