Egy minden ízében ellenszenves, kicsinyes manipulátort alakít Kálloy Molnár Péter az TV2 nemrég elindított, Pepe című vígjátéksorozatában, és nagyon élvezi. Az elmúlt években több magyar filmben is dolgozott nem vígjátéki szerepekben, és már nagyon várja, hogy ezeket is játsszák a mozik. Az Index kérdezte.

A felvetésre, miszerint az új sorozatban egyáltalán nem rokonszenves, nem egy csetlő-botló, szerethető kisembert alakít. Gyula egy igen hatékony, manipulatív, intrikus, hatalomvágyó kisvárosi fiókdiktátor, elmondta: „Azt szokták mondani, hogy a negatív karakterek a legjobb szerepek. Meg kell keresni a figura saját belső igazságát, hiszen ő nem azt gondolja magáról, hogy negatív. Nagyon szeretem az ilyen feladatokat, a Patthelyzet című filmben is egy manipulátort alakítok. Az elmúlt években több olyan filmszerepet kaptam, amelyben nem csak a vígjátéki oldalamat mutathatom meg. A Covid meg egyéb okok miatt ezeket még nem láthatta a közönség. (…) A fél életművem várakozik dobozban.”

A kérdésre, elképzelhető-e, hogy a későbbiekben íróként is részt vesz a produkcióban, azt felelte: „Nem hiszem. Engem a mozifilm- és könyvírás foglalkoztat, a sorozatírás külön szakma. Azon persze elgondolkodik néha az ember,  mitől van, hogy egy sikeres amerikai sorozatban minden második mondat poén, és iszonyatosan jó szituációk sorakoznak egymás után. Nálunk nyilván jóval kevesebb író dolgozik, azoknak rengeteg a munkájuk, túlterheltek, de szerencsére vannak nekünk is jó sorozataink. A miénk például nagyon tetszik, szépen fényképezték, nagyszerű színészek játszanak benne.”

Rendezőként Veszprémben fut egy előadása. Kálloy Molnár Péter saját bevallása szerint direktorként határozott a színészeivel: „Igen, a Veszprémi Petőfi Színházban vittük színre A mindenség elmélete című darabot, amely Stephen Hawking életéről szól. A darab írásában is részt vettem Lőkös Ildikóval. Ha lehetek kicsit önkritikus, akkor azt mondom, hogy szerintem rendezőként most kezdtem igazán jókat csinálni, pedig huszonöt éve dolgozom a színpad előtt is.”

Arról is beszélt, hogy amikor színészként dolgozik egy kereskedelmi televíziós vidám sorozatban, azt ugyanolyan értékes feladatnak tartja-e, mint egy fontos színházi szerepét vagy rendezését: „Sosem teszek ilyen különbséget. Amikor reklámfilmben dolgoztam, éppolyan energiaszinten, minőségi igénnyel tettem a dolgom, mintha Csehovot csináltam volna. Csehovot is lehet slendriánul, rosszul játszani, és egy vígjátéksorozatban vagy akár reklámfilmben is lehet kiemelkedőt nyújtani. Azt nem szeretem, ha valaki csak úgy vicceskedik. Nagyon nehéz összerakni egy igazán jó, humoros alakítást, pedig sokan lenézik a könnyebb műfajokat. Az improvizációs tréningeken volt egy kiváló amerikai tanárunk, Andy Heffler, aki gyakran figyelmeztetett: Ne a legalacsonyabb ágakról szedd le a gyümölcsöt. Tessék felnyúlni, és az igényes szórakoztatás felé menni. Ahogy Karinthy mondta, a humorban nem ismerek tréfát.”