„Könnyen lehet, hogy mindaz, amit magyar filmművészetnek hívtunk, ez az úgynevezett szerzői filmes hagyomány itt ér most véget a szemünk előtt” – foglalta össze a közhangulatot a Magyar Narancsnak egy fiatal filmes. Erre reagált közösségi oldalán Kárpáti György Mór filmrendező.

„Könnyen lehet, hogy mindaz, amit magyar filmművészetnek hívtunk, ez az úgynevezett szerzői filmes hagyomány itt ér most véget a szemünk előtt” – így kezdődik a Magyar Narancs július 28-i lapszámában megjelent cikk.

Ha engem kérdeznek: nem.

Az elmúlt egy évben, 2021 és 2022 nyarán két független filmet forgattam: tavaly egy low budget, fikciós történetet fiatalokkal, idén egy egész estés kísérleti dokumentumfilmet. Mindkettő moziba kerül majd.

Az ilyen filmkészítés alig fenntartható kényszerpálya, a produkciós cégek önereje és szervezői hatékonysága, a stábtagok ingyenes- vagy jelképes összegért végzett munkája nélkül nem volna lehetséges. A támogatott térből kiszorított filmesként erős és elemi késztetést érzek: folytatni kell a hivatást, amit 20 éve választottam – ha ilyen nehezen, hát így.

Szerencsére vannak igazi szövetségesek, akikkel előre mehetünk.

Többen most forgatják a hasonlóan független munkáikat. Ott vannak az első megjelenő werkfotókon a szereplők, a kamerák, a csapók. Ezek a filmek *lesznek*. Sorban jönnek majd: gondolati és formai szempontból is szabadon készülnek, így biztosított a fent említett magyar szerzői filmes hagyomány.

Hogy valóban biztonságban legyen, ahhoz szükség van arra, hogy ti, filmnézők, fokozottan figyeljetek. Szükség van a filmes off-kánonra.

Ezek a filmek szerencsés esetben rövid időre moziba, aztán streaming platformokra kerülhetnek, de terjesztésre fordítható erőforrással, például marketing költségvetéssel alig rendelkeznek. Több esetben kevesekhez fognak eljutni.

Figyeljetek a ritka, az egyszeri, a nem-hivatalos megjelenésekre. Osszátok meg a híreket, reagáljatok, ha éppen rövid időre felvillan egy-egy ilyen munka.

Nézzetek magyar független filmet, és adjátok tovább.”