Nem érdekli a napi politika, ám a kultúra, az irodalom, az oktatás, és az egészségügy helyzete azonban foglalkoztatja. Kepes András többek közt az SZFE ügyéről nyilatkozott a 24.hu munkatársának, László Pálnak.
Az író arról számolt be, jól ismeri az SZFE-t, hiszen egykor tanított is ott, ráadásul ott doktorált és habilitált. „Figyelemmel kísérem, hogy a diákok milyen fantasztikusan higgadtan, bölcsen, kitartóan és rátermetten küzdenek a jogaikért. Hitet adnak a jövőhöz. Bárhogy végződjék az ügy, ők korunk hősei, a kuratórium és a mögötte sunyító minisztérium pedig szánalmas” – fejtette ki Kepes András, aki professor emeritusa a Budapesti Metropolitan Egyetemnek.
A kérdésre, mint egykori vezető mit gondol az egyetemek alapítványokba való kiszervezéséről, mindennek van előnye és hátránya, egy magánegyetem függetlenebb a politikai hatalomtól, miközben kiszolgáltatott a piac és a tulajdonosok üzleti tehetségének, ezért is fontos szerinte az egyetemi autonómia.
Az SZFE kapcsán hozzátette: „Ez a mesterséges keresztezés: magánegyetem, de a politika által kijelölt, hatalom közeli tulajdonosokkal és vezetéssel, szerintem egy torzszülött. Ezt azok se vehetik komolyan, akik kitalálták. Az az érv se állja meg a helyét, hogy az egész azért történt, hogy javítsanak a színvonalon és a belterjesnek tartott oktatást kinyissák másfajta értékrendek felé is. Ez amúgy jogos és méltányolható elképzelés lenne, az SZFE esetében is, hiszen egy szellemi műhely és a hallgatók is csak gazdagodnak a többféle szemlélettől. De ezzel az egy rugóra járó kuratóriummal aligha ez volt a cél. Hiszen akkor a minisztérium kompromisszumos megoldásra törekedett volna. Az se meggyőző, hogy Vidnyánszky Attilát nevezték ki a kuratórium elnökének, aki már Kaposváron bizonyíthatta volna, hogy képes-e egy művészeti kart felvirágoztatni, a Nemzeti Színház vezetőjeként pedig, hogy tud-e kulturális intézményt menedzselni. De – enyhén szólva – egyik helyen se aratott osztatlan sikert. Nem értem, hogy egy tehetséges, érzékeny embernek mi szüksége van arra, hogy a hatalom bábja legyen. Én abban hiszek, hogy az erős embernek nincs szüksége hatalomra, a gyönge jelleműt pedig tönkreteszi.”