„Miközben színpompát, szabad önkifejezést hirdetnek, szürke egyhangúságot terjesztenek” – írja Kiss József rendező a Magyar Nemzetben.

„Bevallom, végtelenül szomorú vagyok, ha a Színház- és Filmművészeti Egyetem körül kialakult jelenlegi áldatlan helyzetről olvasok, értesülök. Azért e szomorúság, mert újra csak azt látom, hogy az ügyet szépen zsákutcába terelik. Miközben vizet – tolerancia, nyitottság, autonómia, függetlenség, szabadság – prédikálnak, bizony bort – zártság, kirekesztés, önhittség, agresszió, kioktatás, megbélyegzés – isznak. Miközben színpompát, szabad önkifejezést hirdetnek, szürke egyhangúságot terjesztenek. A Magyar Teátrumi Társaság is azért jött létre annak idején, mert az akkori Színházi Társaság zártsága már elviselhetetlen volt egy másik ízlésben alkotóknak, másik világban reménykedőknek. (1. szerkesztői kiegészítés alább.)

Isten látja a lelkemet, szeretnék segíteni az egyetem polgárainak, vezetőknek, tanároknak, hallgatóknak. Mert ahogy mondani szokták, a művésznek kérdéseket kell feltennie. Hát legyen. Kérem, a hirtelen agresszió helyett próbáljanak a válaszokon őszintén elgondolkodni. Csak ennyit kérek. Lássuk. (….)

Azt követelik, hogy a „szenátust” (vagy a kuratóriumot) maguk közül válasszák, továbbá azt, hogy ez a grémium nevezze ki a rektort. Az állam adja a pénzt, de ők döntenek mindenben. Totális, zárt rendszer. Minden más ízlést, gondolatot kizárnak és elutasítanak. „Függetlenek”. Függetlenek a külvilágtól, a demokratikusan választó többség ízlését képviselő fenntartótól. Függetlenek a társadalom ízlésétől, valamiféle megfoghatatlan, szuperszubjektív „szakmai” minőség jegyé­ben. Nem kíváncsiak a „másság”, a többség véleményére.

Miért nem tartják a kapcsolatot a vidéki színházak vezetőivel? Ha vannak kivételek, milyen meggondolásból vannak?”

A teljes írást itt olvashatja el.

(1. szerkesztői kiegészítés, idézet Jordán Tamástól, aki a Színházi Társaság elnöke volt a Teátrumi Társaság megszületése idején: “Fáj a POSZT sorsa, és fáj, hogy a Teátrumi Társaság, ahogy belépett a színházi életbe, mindent tönkretett. Ezt azért mondhatom, mert ők is tudják. 2008-ban azt mondták, hogy csinálunk egy érdekvédelmi szervezetet, ami nem a Színházi Társaság és akkor én sorba megkértem a főkolomposokat, hogy értsék meg, nem ment a két újságíró szövetség, nem ment a két írószövetség, az nem megy, ha kettő van valamiből. Mivel akoriban én voltam a Színházi Társaság elnöke, megígértem, ha belépnek, csatlakoznak, minden olyan demokratikusan fog történni, ahogy a nagykönyvben meg van írva, “azt fogjuk csinálni, amit ti szeretnétek, higgyetek nekem, lépjetek be ti is, csináljuk együtt”, de nem hallgattak rám mondván, hogy “mi fogjuk a pénzt és a kinevezéseket kapni”, fölényesen lesöpörték a javaslatot. Kerényi Imre fogalmazta meg: mindenhol mi leszünk, és ez a jóslat mostanre beteljesült” – fejtette ki Jordán Tamás,)