Nemrég mutatta be a Pesti Színház Florian Zeller Moliére-díjas színművét, Az apát. A darab sötét témát, a demenciát dolgozza fel bravúros humorral. Az előadás kapcsán a főszerepet alakító Kern Andrást kérdezte a Papageno.
A teljes interjú ITT olvasható.
Kern András elsőként arról beszélt, hogy szokatlan módon nem volt teltház a premieren – ilyen régebben egyszerűen elképzelhetetlen lett volna a Pesti Színházban.
Azt is hozzátette: „Egy próbán, amikor a rendező – itt Valló Péter – azt mondja, hogy menj ide, menj oda, közelebb, időnként egymástól húsz centire ordítunk egymásra. Elég nehéz távolságot tartani egy próba alatt. Egy darabig maszkban dolgoztunk, azonban rájöttünk, hogy nem lehet fedett arccal játszani! Egyáltalán nem látszik a mimikánk, nem lehet jól hallani, az artikuláció is csorbul. Szóval felborult rendesen a megszokott rendszerünk.”
A Florian Zeller darabról szólva kifejtette: „A humora – ez a keresztbe gondolkodás nagyon érdekes, egyedi. Az apa rendkívül sötét témát, a demenciát járja körbe, de zseniális humorral. Bátran, erősen mutat be egy kemény történetet, nagyon szerethetően és befogadhatóan. A betegség csúnya folyamat és borzalmas mind a beteg, mind a körülötte lévők számára, a színdarab ennek ellenére mégsem keserves hangvételű.”
Egyfajta „fénykorként” értékelik ma a hatvanas-hetvenes évek vígszínházi miliőjét. Ennek kapcsán elmondta: „Valóban volt abban az időszakban valami rendkívüli. Egyrészt elképesztő színészek voltak, másrészt Várkonyi Zoltán remekül tudott színházat igazgatni. Könnyű kézzel, őrült érzékkel, vele született tehetséggel csinálta. Hihetetlen gyorsan hozott fontos döntéseket, legtöbbször helyesen. A főiskolán is rengeteg dolgot tanultunk tőle, nagyszerű pedagógus volt. Nehézség és görcs nélkül dolgozzunk, ez talán az egyik legfontosabb, amit tőle tanultunk. Az embernek lazának kell lenni, a legvadabb szituációban is. Amikor vívunk, harcolunk a színpadon, akkor sem szabad az egész testünket és hangszálainkat tönkretennünk, mert másnap is van előadás.”
Kern András arról is szót ejtett, hogyan értékeli az SZFE-ügyet: „Nagyon drukkolok a fiataloknak, hogy ne vegyék el tőlük azt, amit szeretnek, és amit szeretnének. Ne kényszerítsenek rájuk valami olyasmit, amit egyáltalán nem akarnak, mert annak semmi jó vége nem lesz. Irtó nagy lendülettel képviselik azt, amiben hisznek, én pedig teljes szívvel mellettük állok. Tenni nem sokat tudok értük, de legalább lélekben velük vagyok és támogatom őket.”