A Madách Színházban több erős alakítása volt, mellette játszott más helyeken, filmekben. Számomra a nagy „visszatérése” Szombathely volt. Most újra ott játszik – Kocsma Jenny a Koldusoperában – vendégként. Kiss Marit Marton Éva kérdezte a Szinhaz.net-en. Lapszemle.

„Zsótérral együtt dolgozni mindig nagyon feldob, kihívás, ahogy dolgozik. Láttam a rendezéseit, A kék madár előadása a Vígszínházban csoda volt, akárcsak A macska a forró bádogtetőn rendezése Kecskeméten. Nagyon vonzódom a világához, de nagyok az elvárásai a színészeivel szemben. Jólesik, hogy gondolt rám, de úgy gondolom, Kocsma Jennyt bárki, bármely életkorban eljátszhatja. Vendégként megyek vissza Szombathelyre. Vágytam rá, hogy újra találkozzam a kollégákkal. Amikor odaszerződtem, nyilván nehéz volt az eleje, elhagyni a budapesti sikereimet, egy új környezetbe beleszokni, a kihívás. Az ember valahogy úgy van vele, hogy egy újrakezdés, minden, ami addig volt, érvénytelen” – mesélte a lapnak Kiss Mari.

A Madách Színházi évekről szólva úgy nyilatkozott: „A film, a tévéjátékok örömet adtak, átvették azt az alkotási vágyat, amit ott nem annyira kaptam meg. A színészet nem könnyű pálya, nagyon erős személyiséget és egyéniséget kíván, hogy végig tudd csinálni, megmaradjon a tartásod, megmaradjon a vágyad, hogy csináld, hogy maradjon benned optimizmus. Ehhez nagyon erősnek kell lenni, különben komoly sérülések érhetik az embert, s elveszti a pályát egy nagy formátumú tehetség is.”

A rendes lányok csendben sírnak című előadás a Vígben a kilencvenes évek dunaszerdahelyi – nőket bántalmazó bűnténysorozatát dolgozza fel. Ő Erzsikét, a banda egyik tagjának az édesanyját játssza. A Gyerekek című produkció a Rózsavölgyi Szalonban szintén napjaink súlyos kérdéseit boncolja. A kérdésre, terhet is jelentenek-e, elárulta:

„Azt hiszem, a felelősségtudat erősödik, ha ezeket az előadásokat játszom, nagyon odafigyelek, hogy milyen állapotban legyek, hogy mennyit pihenjek előtte. Még ha kondícióban is tartom magam szellemileg, fizikailag, lelkileg, mégiscsak felelősség, hogy a nézők megkapják-e tőled a maximumot. Hogy eljusson a bőr alá az, amit képviselsz. Ezek mindig hajszálon függnek, hogy jó vagy, de van, amikor zseniális tud lenni az előadás, amikor az istenek úgy emelik meg, hogy az elszáll. Mindig az a vágyad, hogy a tökéletesen túl sikerüljön.”