20 évesen nyert el a berlini filmfesztivál legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medve-díját. Kizlinger Lilla, a Színház- és Filmművészeti Egyetem másodéves rendező szakos hallgatóját Fliegauf Benedek Rengeteg – Mindenhol látlak című filmjéről kérdezte a Nők Lapja.
A teljes interjú a NŐK Lapjában olvasható.
Fliegauf Benedek telefonon jelentette be neki, hogy megnyerte a rangos fesztiváldíjat, az Ezüst Medvét és ő hitetlenkedve kiabálta: „Úristen, úristen! Még csal húszéves vagyok…!” Kizlinger Lilla ennek kapcsán elmondta: „Éppen zöldborsófőzeléket főztem, amikor hívott, és utána napokig sokkos állapotban voltam. Még főzni sem tudtam.”
A Rengeteg hét önálló jelenetből áll, az egyetlen, ami összeköti őket, hogy mindegyik az emberi kapcsolatok labirintusába kalauzol. Az ő jelenete férj és feleség konfliktusáról szól, ami végül tragédiába torkollik. Lilla a 17 éves lányukat játssza. Arról szólva, hol talált azonosulási pontot a karakterrel, kifejtette: „Pár éve még én is dacos tinédzserlány voltam (feltéve, ha most nem vagyok éppen az), szóval ezt a szempontot könnyen a magamévá tettem. (…) A jelenetben köztem és apám között az a vita tárgya, hogy ha ő korábban kicseréli anyukám kocsiján a nyári gumikat téliekre, akkor anyám nem hal meg autóbalesetben. Sajnos nem így történt. Persze, könnyű erről úgy beszélni, hogy nem éltem át soha életemben hasonlóan súlyos traumát, mégis ismerem ezt a „mi lett volna, ha?” érzést. Szerintem ez mindenkinek ismerős. A gyászfolyamat egyik legautentikusabb pillanata, bárminemű gyászé. (…) Ez a film nem arra törekszik, hogy állást foglaljunk, pontosan azt szeretné bemutatni, hogy az emberi kapcsolatokban soha sincs abszolút igazság. Mindenki más személyiség, máshonnan jön, más mintázatokat hoz magával, a konfliktusok szinte elkerülhetetlenek, és valahol mindenkinek igaza van” – fejtette ki Kizlinger Lilla.
Janisch Attila úgy fogalmazott, „első snittre” felvették a filmrendezői szakra. Erről szólva úgy nyilatkozott: „Persze, sokkoló ez a sok siker, ami a nyakamba zúdult az elmúlt két évben. Néha eszembe is jut, egyáltalán megérdemlem- e. Aztán rájövök, hogy mennyire bízom a mestereimben, és az, hogy engem a hatfordulós felvételi után Janisch Attila, Szász János és Nagy Viktor kiválasztott ebbe az osztályba, olyan bizalom, amire szeretnék rászolgálni. Meg aztán amikor ennyi jó dolog történik valakivel, eljátszik a gondolattal, hogy most biztos jön majd valami nagyon rossz. A sikerdepresszióról meg még nem is beszéltem. Ezek a díjak meg szerepek kívülről varázslatosnak tűnnek, de nehezen feldolgozható, amikor azt érzed, hirtelen minden az öledbe hullik. Jó, ha rájössz, hogy nem megy ez majd mindig így, rettentő sok meló vár még rád életed hátralévő részében, és nem elég csupán annyi, hogy izgi karakternek születtél.”
Azt is elárulta, hogy most éppen egy színházi előadást rendez, amelyben Hajdu Szabolcs, Rába Roland és ő szerepelnek: „Terveink szerint decemberben lesz a bemutatója a Táp Színházban. Vehetjük úgy is, hogy színész vagyok, aki eljátssza, hogy rendező. Ez a viccesebb megközelítés.”
A teljes interjú a NŐK Lapjában olvasható.