A Vaskakas Bábszínház igazgatóját a karanténban eltöltött napokról és a jövőbeni terveiről is kérdezte Csobay Dániel.

Az Ezisgyor interjújából:

A Blattner-díjas bábművész elsőként arról mesélt, hogy éli meg ezeket a napokat: „Ahogy nyilván mindenki az elmúlt hetekben, én is átmentem a félelem minden fázisán, miután be kellett zárni a színházat, félbe kellett hagyni a próbákat, s ki kellett húzni a naptárból a 13. Győrkőcfesztivált. Először a tagadás munkált bennem, hogy ez nem lehet igaz, hogy mindjárt felébredek, s kiderül, ez valami rossz álom… Aztán dühös lettem. Hogy képzeli ez a „kis koronás szörnyeteg”, hogy felborítja az életünket, hogy megfoszt mindentől, ami fontos, hogy nem ölelhetem meg anyukámat, nem találkozhatok a barátaimmal, hogy nem játszhatunk a gyerekeknek?! Szerencsére a depresszióig nem jutottam el” – folytatta a direktor.

„Egy olyan energikus, kreatív, pozitív energiát sugárzó közösséghez tartozom, mint a Vaskakas társulata, melynek tagjai már a karantén másnapján tele voltak tervekkel, ötletekkel, hogy miként tudunk eljutni a közönséghez, a gyerekekhez a zárt színházi ajtók ellenére, kijátszva a vírust… Az első sokk után még élveztem is az új kihívást, az új kreatív energiákat kívánó munkát” – tette hozzá.

„Ezzel teltek a napok. Ötleteléssel, itthoni felvételekkel, animációs minietűdök kitalálásával, bábkészítő filmecskékkel, vaskasasos játékokkal… No meg tervezgetéssel, hogy ha ennek vége lesz, akkor mi mindent fogunk csinálni!… A színházon kívüli életembe is változásokat hozott ez a helyzet, de nem csak negatívokat” – mesélte Kocsis Rozi.

„Ugyan azt én is, mint mindenki, elég rosszul élem meg, hogy 80 éves édesanyámat csak az ablakon kukucskálva láthatom, de a testvéreimmel és az ő gyerekeikkel sokkal több időt tudunk együtt tölteni, mint eddig valaha. Biciklitúrázunk, szalonnát sütünk, bodzavirágot gyűjtünk, családi filmet forgatunk, vitatkozunk, összeveszünk, aztán nagyot röhögünk a karantén-hisztinek csúfolt jeleneteken…. A barátaimra is több figyelem jut… Komótos, éjszakába nyúló beszélgetéseink régi tartozások, csodás élmények.”

Végül arról beszélt, hogy mi lehet a tanulsága a karanténnak: „Titkon azt remélem, hogy ha elindul a várva várt „pörgés”, lesz idő a bodzaszörpre, az utcai mozizásra, vitákra, kibékülésre…”

Forrás: Ezisgyor / Csobay Dániel