Koltai Róbert október 23-án fellépett a Tisza Párt 1956-os megemlékezésén, ahol a Legyen úgy című Dés Lászó-dalt énekelte. A Magyar Hang többek közt erről kérdezte.
A teljes interjú a Magyar Hangban olvasható.
Magyar Hang 2024.10.31 – 18,19. oldal
„Az ember mindig reménykedik, hogy jön valami új, valami más, valami jobb. Bízom benne, hogy elindul a változás. Egyelőre maradjunk annyiban, hogy a dalt büszkén vállalom. Legyen úgy. (…)” – nyilatkozta Koltai Róbert, akit hosszú idő után újra láthatunk filmen: a Ma este gyilkolunk már a mozikban látható.
Sokáig úgy volt, hogy kimarad a produkcióból. A kérdésre, mi történt, elárulta:
„Eleinte úgy nézett ki, hogy Csányi Sándor rendezi, de miután átírták a forgatókönyvet, ő kilépett, akkor jött Fazakas Péter. És hogy végképp ne menjenek simán a dolgok, Parkinson-kórral diagnosztizáltak, így kikerültem a filmből. Később kiderült, hogy nincs szó Parkinsonról, nyolc hónap után jöttek rá a baj valódi okára, akkor elég volt egy kisebb műtét, ami megoldotta a problémát, és egy csapásra jól lettem. Azóta röpködök. A producerek pedig visszavettek a filmbe. Sőt, a kisebb szerepemet az olvasópróba után kibővítették, jelentősen megemelve a filmbeli karakteremet.”
A moziban Bánsági Ildikó, Pogány Judit, Takács Katalin, Bálint András, Bodrogi Gyula, Jordán Tamás és Kern András is szerepel. Arról szólva, milyen volt velük játszani, elmondta:
„Kern Andrissal A miniszter félrelép esetében egyszer már nagyon jól működött a párosunk, remélem, most is szeretni fogja a közönség. De csodálatos volt az egész csapat. És a legélénkebb közöttünk nem is a hetvenesek vagy a nyolcvanasok, hanem Bodrogi Gyuszi volt. Túl a kilencvenen is úgy játszik, hogy az hihetetlen.”
Tavasszal Ócsán visszamondták a fellépését, a hír végigfutott a sajtóban, de Koltai arról számolt be, azóta nem történt hasonló és az ócsai ügy is megoldódott, kétszeresen is:
„Amikor az akkori polgármester letiltotta a műsoromat, a helyi református közösségtől megkerestek, hogy ők szívesen látnak. El is mentem azzal a feltétellel, hogy nem kérek gázsit a fellépésért. Csodálatosan szép este kerekedett, aminek lett folytatása is. Azóta más a városvezető, az új polgármester pedig immár hivatalosan, a település nevében meghívott újra. Decemberben megyek ismét Ócsára. És már készülünk a Jordán Tamással közös „Az semmi” című estünkre is, december 16-án az én, illetve január 15-én Tamás születésnapján játsszuk majd, a Pinceszínházban.”
Arról szólva, nem vesz-e vissza a tempóból, kifejtette:
„A színpadon érzem jól magam. Mindegy, hogyan jutok el oda, ha már ott vagyok, elmúlik minden baj. Ahogy már mondtam, túl sokat potyogok. Múltkor Mátészalkáról mentünk volna Mezőkövesdre, és az indulás előtt egy kiálló kicsi gyökérben elbotlottam, és estem egy nagyot. Akkor is úgy éreztem, hogy ugrott a műsor, de a párom összekanalazott, és a közönségnek is hála, csodálatos műsor lett Mezőkövesden is, háromórás autózás után. A fájdalom olyan dolgokat is kihoz belőlem, amikről nem is gondoltam, hogy bennem vannak. És mint kiderült, a forradalmi helyzet is szárnyakat ad. De ha apukámra gondolok, akire mindig példaképként tekintettem, valószínűleg a génjeimben örököltem a hasra esést. Idősebb korában ő is többször elpotyogott. Aztán vérző fejjel ő nevetett a legjobban saját magán. Úgy látszik, én is elértem ebbe a korba.”
Azt is elárulta: „Büszke vagyok rá, hogy van mire visszatekinteni. A szüleimre, a pályámra, a fiamra, az unokáimra, a páromra.”
Koltai Róbertet végül arról faggatták, hogy ha újra felkérik, vállalna-e még szerepet politikai eseményen:
„Színész vagyok, nem politikus vagy aktivista. Október 23- án is az volt a lényeg számomra, hogy ezt a dalt el tudjam énekelni. És a közönség szeretetén túl a legfontosabb visszajelzés Dés Lacitól érkezett. Tíz évvel idősebb vagyok nála, de a szememben ő mindig tekintélyt jelent, kicsit tartok is attól, hogy a csodálatos dalait énekeljem, amiket a saját koncertjein ő maga szokott előadni. Amikor a fellépés után írt és gratulált, az mindent helyre tett. Támadhat bárki, írhatnak rólam bármit, ha Dés Laci megdicsér, akkor a többi nem érdekel.”
A teljes interjú a Magyar Hangban olvasható.
Magyar Hang 2024.10.31 – 18,19. oldal