A társulat két korábbi tagja, Kovács Patrícia és Telekes Péter is beszámolt saját Vígszínházi tapasztalatairól.

“Eszenyi rendezőként feljogosítva érzi magát bármilyen lelki erőszakra, és minden esetben arra hivatkozik, hogy ezt a színészért, értem, a szerepért és az előadásért teszi. A próbákon naponta mindenki előtt hangosan tett megjegyzéseket a mozdulataimra, a külsőmre, a férfiasságomra, a képességeimre, belegázolt az önbecsülésembe, és ha szóvá tettem, akkor mindig az volt a válasz, hogy ne legyek alkalmatlan a közös munkára, ne tartsam föl fölöslegesen az egész társulatot, legyek végre tehetséges, ne érzékenykedjek, hanem csináljam a dolgom, amit ő kért. Csakhogy nem kért. Vagy ha kért, nem lehetett érteni. Üvöltött és megalázott. De nemcsak engem, hanem mindenkit, kivétel nélkül. Biztosan tudom, hogy képes vagyok különbséget tenni egy rendezővel való munka felfokozott lelkiállapotában elcsattanó mondatok, és Eszenyi előre megfontolt, vagy belőle önkéntelenül kitörő, ordítva elővezetett megalázásai között” – nyilatkozta Telekes Péter az Index-nek.

Nem Telekes az első, aki hasonló élményekről beszél: először Fenyvesi Lili ma már külföldön élő, egykori vígszínházi rendezőasszisztens állította azt a 24.hu-nak adott nyilatkozatában, hogy Eszenyi eszköztárának állandó része az üvöltözés és a megalázás, amit többen megerősítettek, majd a Vígszínház 44 korábbi dolgozója jelentette ki: „Az Eszenyi Enikő által gyakorolt verbális erőszak és az agresszív vezetői kommunikáció hozzájárult ahhoz, hogy felbontsuk a szerződésünket a Vígszínházzal.” Kovács Patrícia a 24.hu-nak mondta azt, hogy „velem lehet kiabálni, de amit Eszenyi Enikő csinál, az túlmegy minden határon”. 

Kovács Patrícia hangsúlyozza, nem azért állt bele ebbe a történetbe, mert szeretné megmondani, ki legyen a Vígszínház igazgatója.

„Ez nem a mi dolgunk és feladatunk. Viszont azt gondolom, hogy ha már az igazgató asszony ilyeneket nyilatkozgat, akkor a döntéshozóknak tisztában kell lennie azzal, hogy mik a tények” – mondta, hozzátéve, hogy csalódás lenne számára, ha Eszenyi újabb öt évre igazgató lehetne, mert ez azt jelentené, hogy semminek nincs semmi következménye.