A #FreeSZFE mozgalom kellős közepén, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia új tagjaként Kovalik Balázs rendező most arról beszélt a hvg.hu-nak, hogy milyen nagyra értékeli a hallgatók megmozdulásait.

„Egy biztos, felejthetetlen, kitörölhetetlen emlékeket hagynak a társadalomban ezeknek a hallgatóknak a megmozdulásai. Történelmi ismereteink alapján tudjuk, hogyan szokott végződni az, amikor betelik a pohár. (…) Elkeserít és felháborít az agresszió és hazudozás, amellyel a hatalom igyekszik mindent a saját képére alakítani, miközben a sokszínűség védelmezőjének állítja be magát” – nyilatkozta Kovalik Balázs.

„A középkorra emlékeztet, amikor néhányak hatalmi és meggazdagodási vágya a kereszténység nevében letarolta és kirabolta a fél világot, kultúrákat pusztítva el. Ostobának tartom az olyan kultúrpolitikát, amely a múltat folyton eltörölni igyekszik, szemétre dobva annak értékeit, besározva embereket és alkotásaikat. Bízom a fiatal, új generációban, amelynek a tagjai ezt a primitív és polarizáló retorikát elutasítják, és nem engedik, hogy a tyúk-tojás baromfiudvar filozófia tönkretegye jövőjét. Szurkolok az SZFE hallgatóinak, hogy meg tudják védeni autonómiájukat” – tette hozzá.

Arról is kérdezték, Németországban milyen garanciák vannak arra vonatkozóan, hogy a politika ne sértse az intézmények autonómiáját: „A társadalmi felépítéséből, a második világháborúban megélt traumákkal való folyamatos szembenézésből fakadóan a jelenlegi német társadalmi berendezkedés jogrendre épül, amit a polgárság tart fenn. Természetesen ott is van sumákolás, acsarkodás, pártérdek és maffia, de nem azon a rettenetesen primitív szinten, ahogy ez Magyarországon évtizedek, sőt évszázadok óta zajlik. Egy egyetem autonómiája ellen irányuló hatalmi terror elképzelhetetlen.”

Azt is hozzátette: „Szakmailag valóban átgondolt változásokhoz elsősorban időre, pénzre, szakszerű gondolkodásra volna szükség. Ehelyett azt a tendenciát látni, mint a pártállami időkben, amikor a péklegényből lett hirtelen a trolibusz gyár elnöke. Hozzá nem értő, oktatással nem foglalkozó emberek kommentálnak szakmai kérdéseket, amelyekről fogalmuk sincs. A pedagógiai készség sem feltétlenül arányos azzal, hogy valaki amúgy remek művész-e. Az operaénekes-képzésnél is sok esetben látom, hogy nagyszerű világsztárokból, akik ugyan hatalmas karriert futottak be és akár rengeteget tudnak erről a műfajról, mégis hiányzik a pedagógiai érzék, hogy tudásukat átadják a növendékeknek.”

A teljes interjút ITT olvashatják.

Fotó: Horváth Judit