gate_Bannergate_Banner
Györgyi AnnaRózsavölgyi SzalonZnamenák IstvánTrokán Nóra
  • facebook
  • instagram
  • 2024. november 21., csütörtök
    banner_bigBanner4

    „A Dekameron egy időkapu” – Interjú Lakatos Márkkal

    2020. június 9., kedd 06:00

    Az előadás producere és látványtervezője Lakatos Márk, aki kísérletezésről és színházi elitista előítéletekről is mesélt a színhaz.online-nak.

    Június 11-én 21 órakor debütál a Trojka Színházi Társulás Dekameron 2020 című online előadása Soós Attila rendezésében. A bárki számára ingyenesen elérhető közvetítés a karantén kezdete óta az első olyan színházi produkció hazánkban, amely kifejezetten az új élethelyzetet dolgozza fel.

    Az, hogy most produceri minőségben veszel részt egy előadás alkotófolyamatában, mennyire esik a komfortzónádon kívül?

    Lakatos Márk: Az az igazság, hogy a producer egy nagy szó, de itt igazából azt jelenti, hogy minden apró-cseprő dolgot te csinálsz meg. Persze ez így sem teljesen igaz, mert fantasztikus alkotótársaim vannak. Egyrészt Szijj András, aki a technikai megvalósításért felel, másrészt a rendező, Soós Attila, a Trojka alapítója, aki hatalmas dolgot visz a hátán. De azt kell, hogy mondjam, hogy stylistként egy teljes fotózást vagy party-t leszervezni mindennapos dolog, ilyet már csináltam. Viszont ez az első olyan színházi produkció, ami alapvetően az én ötletem volt, én hoztam össze rá a támogatói kört. Mellettem pedig felsorakozott a csapat, akikkel a Dekameron 2020-at létrehozzuk.

    Az alkotófolyamat is az online térben történik? 

    Lakatos Márk: Igen, de én nem használok laptopot, mindent a telefonommal csinálok, itt is a mobilommal menedzselek le mindent.

    Alkotóként nem gát, hogy nincs térben is melletted az a közösség, akivel létrehozod az előadást?

    Lakatos Márk: Ez egy érdekes dolog, én mindig az összeülős, iszogatós alkotófolyamatot részesítettem előnyben. A koronavírus alatt viszont olyan dolgokat tanult meg mind magáról, mind egy-egy feladatról az ember, ami rávilágítja arra, hogy ez máshogy is tud működni. 

    Te felelsz a látványvilágért is. Hogy működik most a jelmezek összeválogatása?

    Lakatos Márk: Mindenki a saját lakásában játszik, és ha egy hónapja csináljuk meg az előadást, biztosan nehezebb dolgunk lett volna. Most, hogy kicsit szabadabb a világ, könnyebben be lehet szerezni, amire szükség van. Részben a saját ruhatára adja meg a színész karakterét, de mivel már el tudok menni Nanushkához, Kerényi Virághoz, Reményi Évához vagy Maár Robihoz, tudok tőlük is hozni tervezői darabokat. Filmes-televíziós szemmel kell kitalálni a látványt, mert a művészek képernyőn láthatók majd. Nincsenek nagytotálok, a mikrokörnyezet végig látszik. Ehhez adódig hozzá Végső Ágota animációs művész munkája, összehangolva a videókat forgató Tomka Márkkal és a vágó, Hutano Emillel. Ez egy nagy massza, amiben élő emberek élő helyszínei kicsit elváltoztatva keverednek az animációval és videóval, ebből alakul ki a végső látvány. Kicsit olyan, mint a production design egy filmes közegben. De közben mégsem filmes közeg, mert nem a tökéletes felvételre megyünk, hanem a jelen idejű együttállásra.

    Lakatos Márk
    Lakatos Márk

    Láttunk már stúdióból előadásszerűen közvetített, élő produkciót, de ott a színészek egy térben játszottak.

    Lakatos Márk: Igen, ez egészen más, teljesen más energiák működnek, a művészek csak az online térben találkoznak. Ez a hátborzongató ebben az útkeresésben. Könnyen lehet, hogy 20-30 év múlva már csak virtuálisan találkozhatunk egymással, nem tudhatjuk, hogyan változik addig a világ. Ez a pár hónap olyan kísérteties élményt adott mindannyiunknak, amiben még soha nem volt részünk. Viszont az nagyon izgalmas, hogy ez milyen élehetőségeket nyit meg.

    Egy interjúban már említetted, hogy ez a produkció túllép az osztottképernyős online performance-okon. Hogy képzeljük el, mint egy montázst?

    Lakatos Márk: Erről szól a kísérlet: mit bír el ez a formanyelv? Ez az első lépés, de merre fejlődik majd? Ki hogyan gondolja tovább? Ez a nagyon izgalmas benne. Egy olyan vállalkozás, amit sokan talán így még nem is értenek, látniuk kell. Bochkor Gábor műsorában Dombovári Istvánnal volt erről egy nagy vitánk. Arról, hogy mi a nosztalgia, sirassuk-e azt, ami épp nincs, vagy nézzünk előre? Tökéletesen értem az ő álláspontját, hozzászokott egy rendszerhez, amiben ő működik, és, ha kihúzzák a lába alól a talajt, azt mondja, nem akar mást csinálni, a régit akarja vissza. Ez egy teljesen érthető pszichológiai reakció. Én viszont azt mondom, lépjünk előre! Pont most említette valaki, hogy amikor 2004-ben elkezdtem öltöztetni a Megasztár szereplőit, akkor gyakorlatilag egy genderfluid kódrendszert találtam ki néhány énekesre, ami akkor totális agyrémnek számított, és nem véletlenül osztotta meg az egész magyar, tévénéző társadalmat, azzal együtt, hogy maga a műsor egy nagy robbanás volt. De az, hogy fiúk lányruhát kaptak néha, a lányok pedig fiúruhát vettek fel, később mainstream lett. Mentem a magam útján, néha nagy falakba ütköztem, sokan beszóltak, de sokan elismerték, hogy ez valami egészen új, ami előbbre jár picit a saját koránál. A Dekamerton 2020 is egy ilyen első útkeresés, ami talán 20 év múlva olyan természetes lesz, mint ma egy X-Faktor adás.

    Mennyire kellett megküzdened a környezeteddel az első színházi munkád kapcsán? Egy populárisabb vonalról jössz, és ezt néha fájdalmasan elítélik…

    Lakatos Márk: Mindig nehéz, a színház általában egy elitista kultúra, ahol nem szeretik, ha valaki outsider, főleg, ha a tévéből érkezik. Nekem az első antrém ebbe a világba pont arról szólt, hogy egy megasztáros, harsány „paradicsommadár” megjelent, én voltam a „meleg stylist”, így, odüsszeuszi jelzővel ellátva. Be kellett bizonyítanom – még akkor is, ha nem feltétlenül állt szándékomban –, hogy nem csak ez az ember vagyok. Sokan, sokféleképpen tettek próba alá.

    A Trojka mostani csapatában több olyan figura is van, aki szintén nem nevezhető klasszikusnak.

    Lakatos Márk: Igen, ez egy olyan közeg, ahol olyan egyéniségek dolgoznak, akik kérdéseket tesznek fel, és nem szépen megvajazott kenyereket adnak a fogyasztóknak. De basszus, ezért is vagyunk együtt. (Nevet.)

    Lakatos Márk
    Lakatos Márk

    És ott van Csákányi Eszter, akinek biztosan egy egészen új feladat, hogy saját magát kell kameráznia.

    Lakatos Márk: Csákányi Eszter zseniális! Álszent lennék, ha azt mondanám, hogy a technikával való ismerkedés egyedül az ő problémája, én magam is komoly gondokkal küszködöm az új virtuális dolgok megtanulása kapcsán. Hiába van komoly követőbázisú Instagram-oldalam, nekem ezek elsőre nehezen működnek. Eszter alig pár évvel idősebb nálam, és ő igazi kutatóként, űrhajósként vetette bele magát ebbe a világba. Ez egy abszolút űrhajós projekt, amelyben minden résztvevő egy vagány asztronauta – a maga képességeivel és gyengeségeivel együtt. De mindenki meg akarja csinálni, és ez fantasztikus.

    Maga a Dekameron első hallásra nem egy űrhajós alapanyag, de visszagondolva a gimis évekre, én könnyezve nevettem ezeken a novellákon. Nagyon mai sztorik, sőt, talán bátrabbak a legtöbb kortárs irodalmi műnél.

    Lakatos Márk: Ez egy időkapu. Ez a magic moment az egészben. Szerintem a civilizáció az ilyen időkapukon keresztül működik, és nekem egy-egy mű kapcsán nagyon sok ilyen élményem van. Ezeken a kapukon át tudunk emberi helyzetekre empatikusan reagálni. A Covid-19 és a pestis összecsengés is egy ilyen dolog.

    Érdekes megfigyelni a színházban, hogy a premieren hogyan viselkednek az alkotók. Van, aki végig üli, van, aki a takarásból izgul, de például Webber írja a könyvében, hogy az egyik, azóta világsikerű musicalje bemutatójáról egyszerűen lelépett a közeli bárba inni, annyira félt a bukástól. Most nem lesz nézőtér sem, te honnan nézed majd az előadást?

    Lakatos Márk:Fogalmam sincs! Míg a televíziós élő adások vezérlője egy nagy tér, itt a stúdió egy pici szoba, így oda biztosan nem férek be. Egyelőre elképzelni sem tudom, hogy hol leszek, de mindenképp nézni fogom. 

    Az előadásról: 

    A Dekameron 2020 élő közvetítése június 11-én 21:00 órakor bárki számára ingyenesen elérhető az Indexen. A produkció dramaturg koordinátora Balassa Eszter, a dramaturg írók Bódi Zsófia, Cseh Dávid, és Kovács Blanka, az animációkért Végső Ágota, a színészegyeztetésért pedig Rácz Annamária felel. A gyártásvezető Piróth Kinga, a co-producer Szijj András.Az előadásban a saját maga által irányított kamera elé lép többek között Csákányi Eszter, Eke Angéla, Ladányi Andrea, Nagy Dóra, Gryllus Dorka, Bárnai Péter, Kulka János és Nagy Zsolt is.

    Szerző: Molnár Karesz

    Színházi pillanatok az Instagramon
     -
    HÍREINKET ITT IS KÖVETHETI:
    © 2024 szinhaz.online
      KapcsolatImpresszumMédiaajánlatAdatvédelmi irányelvek
  • facebook
  • instagram