László Zsolt: „Büszke vagyok, hogy egy téren lesz a lábnyomom Kállai Feri bácsiéval”
2024. július 13., szombat 11:00
A Halhatatlanok Társulatának Örökös Tagja lett a Radnóti Miklós Színház Jászai-díjas színésze, László Zsolt. Ennek kapcsán kérdezte a Deszkavízió. Lapszemle.
„Azt gondolom, hogy egy ilyen elismeréshez nyilván egyfajta népszerűség is szükségeltetik. Én pedig a 11 Nemzetis évemet leszámítva tulajdonképpen kis színházakban vagyok, tehát estéről estére kevés ember lát. (…) Amikor felhívtak a hírrel, akkor tényleg azt hittem, hogy eltévesztették a számot” – mesélte László Zsolt, aki hozzátette, büszke vagyok arra, hogy egy téren lesz a lábnyoma Kállai Feri bácsiéval.
Arról szólva, milyen volt az idei évada, kifejtette: „Pont jó, most nem dolgoztam olyan sokat. Idén is sok előadásom volt, de csak három új darabom: a Radnótiban a 3tél, az Oidipusz, és a Centrál Színházban a Játék a kastélyban, ami az ideális kategória.”
A Játék a kastélyban kapcsán elmondta:
„Van egy sztori, aminél olvastunk már jobbat, persze sokkal rosszabbat is, de megkerülhetetlen, hogy Puskás Tamás megszerettette velem. Egyrészt nagyon sokat kellett olvasni. Egyébként is sokat kell olvasni, ha az ember elkezd próbálni valamit. De ennek a darabnak elképesztő mélységei vannak. Az, ahogy Molnár Ferenc az emberről ír. Persze le van öntve ezzel a rózsaszín korral, meg a humor, meg a poéntól poénig tartó írástechnika, de ez adja az ő sikerét. Közben meg az emberi viszonyoknak – főleg a harmadik felvonásban – a szerelmi háromszög, ahogy létre tud, ha létre tud jönni, ha jól van megcsinálva, akkor az pokoli. (…) Tavaly két színháztól is volt megkeresésem, de rájöttem, hogy fontos nekem a Radnóti. Viszont számomra ez most egy elképesztő kalandtúra volt, hogy egy kvázi vígjátékban mit lehet csinálni.”
Arról is faggatták, mi lehet számára még szakmailag kihívás:
„Figyelj, én minden egyes alkalommal elkezdek kínlódni a próbaidőszak alkalmával. Nem azt mondom, hogy nulláról kezdem, de mit tudom én, hogy mi fog kijönni belőlem. Ezek mindig kihívások. Nem olyan, mint huszonéves korában az ember, vagy a harmincas évei elején. Ilyenformán a kíváncsiságomat nem vesztettem el.”