Lengyel Tamás: „Fejlődni csak a dolgok megkérdőjelezésével lehet”
2020. december 16., szerda 21:50
Lengyel Tamás generációjának egyik legismertebb színésze, akit a Válótársak, A mi kis falunk és az Aranyélet című sorozatokból is ismerhetünk. A www.identitas.co kérdezte a művészt tübbek közt az LMBTQ-jogokról és az SZFE ügyéről.
Lengyel Tamás elsőként arról mesélt, hogy a pálya felé egy iskolaváltás terelte, hiszen az édesanyja úgy ítélte meg, a beilleszkedést megkönnyítené, ha egy színjátszókörben játszana. Az egyetemen Marton László és Hegedűs D. Gáza osztályába került, saját bevallása szerint Marton sokat segítette tanítványait abban, hogy rátaláljanak a legszemélyesebb hangjukra.
Az első darabja „A nagy szemérmetlenség” volt, amelyben Alföldi Róbert volt a partnere: „A darab témájának számomra annyiban volt jelentősége, hogy nehezen viselem, ha a szabadságjogok sérülnek, ez a darab pedig, homoszexualitása miatt, az Oscar Wilde ellen indított perről szól. (Oscar Wilde-ot homoszexualitásért perbe fogták és 2 évig tartó fegyház-büntetésre és kényszermunkára ítélték). Minden felületemen azt képviselem, arra próbálom felhívni a figyelmet, milyen fontos az elfogadás, hogy különbözőek vagyunk ugyan, de mindannyiunknak joga van a teljes és boldog élethez. Sajnos az a tapasztalatom, hogy sokan nem így gondolkodnak.”
Annyira támogatja az LMBTQI emberek jogegyenlőségét, hogy az elsők között emelte fel a szavát a 33-as javaslat ellen. Erről úgy nyilatkozott: „Elfogadhatatlannak tartom 33. paragrafust és az Alaptörvényben a család megváltozott definícióját is. Számomra érthetetlen, miért korlátozzák mások boldogsághoz való jogát.(…)”
A Facebookon jelentkező szkeccs műsorról, a Magyarország kedvence címmel futó, színészek által létrehozott sorozatról is beszélt, amiben közéleti abszurdumokra hívják fel a figyelmet humoros formában, az új rész a pandémiáról szól, az előző az SZFE-vel foglalkozott.
Ennek kapcsán arról beszélt, mit gondol az SZFE ügyéről: „(…) Nem értem, mi történik? Miért van szükség arra, hogy megszüntessék a kritikus gondolkodást, miért jó az, hogy lerohasztják intellektuálisan az országot? Hiszen az egyetemek a zálogai a társadalmi és tudományos fejlődésnek. Fejlődni pedig csak a dolgok megkérdőjelezésével lehet. Ha a következő generáció agyhalott lesz, mi lesz 30 év múlva az országgal? A magyar nemzet túlélése ezen múlhat, hiszen ez nem a felemelkedését szolgálja. (…) Minden tisztelem a diákoké, és felmerül bennem a kérdés, ha ők nem féltik az egzisztenciájukat, becsületüket, jövőbeli megélhetésüket, miért teszik ezt olyanok, akinek a véleménynyilvánítása, kiállása elengedhetetlen fontosságú lenne.”