Számos kisjátékfilm, videoklip, reklám után vágott bele az első profi egészestés produkciójába. 

Ennek kapcsán a Népszavának kifejtette: “A Pesti balhén öt évvel ezelőtt kezdtünk el dolgozni. Ebben közrejátszott az a tény is, hogy mi abba a generációba tartozunk, akiknek a projektje beleesett a Magyar Mozgókép Közalapítvány megszűnése a Magyar Nemzeti Filmalap létrejötte közötti csaknem kétéves űrbe. Mindeközben persze kerestük azt a formát, mely hozzám és a csapatomhoz közel áll: hogy olyan filmet tudjunk létrehozni, melyen a közönség velünk sír, velünk nevet. (…) Nyilván nekem ezek az évek egyfajta útkeresést is jelentettek, de, most látva a végeredményt, tudom, hogy ilyen filmeket szeretnék készíteni. (…) Műfaji filmeket. A hatáskeltés mestersége érdekel. Legyen az izgalom, katarzis, öröm – a lényeg, hogy képes legyek a néző figyelmét két órán keresztül magamnál tartani.”

Arról szólva, hogy az SZFE-n végzett, úgy fogalmazott: “Az SZFE számomra a szabadságot jelképezte, nagyon hálás vagyok minden tanáromnak. Én a Pesti balhét szerzői műfajfilmnek tartom, ha szabad ilyesmit mondanom. Nyilván ez a produkció egy amerikai recepten épülő, de ízig-vérig magyar akció-vígjáték. A főszereplő karakter, Marcell életútja, aki csodagyerekként indult, majd a pénzszerzést választotta, melyben megcsömörlött és mindeközben elfelejtette gyermeki énjét, sokunknak ismerős. Leszámolunk az álmainkkal, melyekhez néha szeretnénk mégiscsak visszatérni. Én nem voltam csodagyerek, de emlékszem, hétéves koromban apám kamerájával a kezemben elkészítettem az első gyurmafilmemet és készültem a nagy rendezői karrierre. Ehhez képest, tényleg hosszú utat tettem meg, mire elkészült a Pesti balhé, mely több mint nyolcvan vásznon kerül a magyar mozikba.”

A kérdésre, mit szól az SZFE-t érintő modellváltáshoz, mely ellen számos mostani és volt hallgató, elismert művész tiltakozik, azt válaszolta: “Mélyen együtt érzek és nagyon bízom abban, hogy a fordulatok ellenére jövőben az SZFE megmaradhat az a szabad alkotóműhely, ami mindig is volt. Amikor a New York Film Academy-t végeztem Amerikában, bárkivel beszélgettem, két egyetemet ismert a régiónkból: a Łódź-I Nemzeti Filmiskolát és a budapesti Színház és Filmművészeti Egyetemet. Ez nem véletlen, hiszen elképesztő sikerek állnak az intézmény mögött.”

A teljes interjú itt olvasható.