Az Örkény Színház a játszóhelyek közül elsőként építette ki saját stream stúdióját, ez a megszokott igazgatói feladatok sokszorosát igényelte Mácsai Páltól, aki emellett egyre aktívabban jelzi nyilvánosan is, mit gondol mindarról, ami a színházzal történik napjainkban. Az ÉS-ben kérdezte Váradi Júlia.

A teljes interjú ITT érhető el.

„Fontos azzal kezdenem, hogy az egész színházi szakma jól vizsgázott. Függetlenül műfajtól, világnézettől mindenki gyorsan és sokszor fantáziadúsan reagált. És igen, az ötlet bejött, mi a „Verscsakneked” akcióval és a streameléssel a márciusi leállás óta tizenötezer embert értünk el, szóval a színháznyitásig – idén márciust, talán áprilist lehet remélni – harmincezer nézőnk lesz a neten, vagy több. Az, hogy üres nézőtérrel is végezzük a dolgunkat, inkább feldob, nem deprimált vagyok, csak kicsit túlhajtott.  Ez nem szokatlan és nem is probléma. A probléma az, hogy túl rég óta tart a krízis, és túl sokféle” – fejtette ki Mácsai Pál, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy a színházigazgatás egy éve válságmenedzselést jelent.

Éppen egy évvel ezelőtt fogadták el a Semjén Zsolt által benyújtott színházi törvényt, amely részben a tao eltörlését célozta. Mácsai Pál is szervezője volt annak a tüntetésnek, amelyez az Örkény elé szerveztek, mert úgy látja, a törvény stikában való kiötlése hátbatámadás volt a színház szabadsága ellen, a finanszírozás és a vezetői kinevezések módja átalakult: „Nem a tao eltörlése a baj, a tao a színházépületekben és sportcsarnokokban űzött szórakoztatóipar anyagi apoteózisát jelentette, a művészet oldalágon kapta a maradékot. A baj az, hogy ezt a torz rendszert nem így kellett volna megszüntetni, mert ezzel lepadlóztatták a magánszínházakat, el­véve sok kolléga kenyerét. (…) A törvény célja nem művészeti, hanem művészetpolitikai, mégpedig az egész előadóművészet ideológiai és ízlésbeli egységesítése, az előadóművészet autonómiájának csorbítása, majd országos megszüntetése. Mindez a szakma kihagyásával.”

Mácsai Pál az azóta lezajlott igazgatói pályázatokról is beszélt, arról, hogy számos tehetség szorult háttérbe, szerinte „mindenhol a kiszámítható változatlanságot választották, mert a hatalom az új törvény szellemében pénzügyileg megzsarolta az elvben független önkormányzatokat” és „kíváncsi, újító művész alig kerülhet helyzetbe”.

„A velejéig lelketlen SZFE-ügyben is, a hallgatók és tanáraik tántoríthatatlansága mellett az volt a legszebb, amikor a politikába beleszédült igazgatók társulatainak színészei is sorra álltak a hallgatók és az oktatók igazsága mellé. Nagyon is vigasztaló, hogy ennek a szakmai minőségérzéknek és tisztességnek az eltüntetéséhez a NER kultúrpolitikája kevés” – fejtette ki a direktor.

Mácsai Pál szerint a döntéshozókat bántja a kíváncsiság, a kritikai attitűd, a függetlenség, a be nem hódolás, a nem félés: „Röviden a szabadság.”

A direktor úgy látja, az, hogy a színházigazgatók átlagéletkora 50 és 70 év között van, szintén probléma, mert csak a fiatalok képesek a jelen idő sodrában tartani a színházművészetet. Ennek okát abban véli felfedezni, hogy a puszta káderpolitika, amit ma kulturális koncepciónak neveznek, roppant destruktív, mert magától a színháztól távolítja el az embereket.

„A néző meg fogja unni a poros holmit, mert a színháznak kíváncsinak, provokatívnak, bosszantónak, éles humorúnak, felzaklatónak, frissnek kellene lennie” – nyilatkozta az Örkény Színház vezetője.

A teljes interjú ITT érhető el.