Márfi Márk 2015-2020 között volt a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója. Az ifjú színész néhány sorral köszön el az Ódry Színpadtól miután az ATV arról számolt be, a hallgatók nem térhetnek majd vissza a Vas utcába.
Halkan mondták ki a nevem. A balomon egy Szonja ült, a jobbomon egy Máté. A kezünk kulcsolva. Így szorítottunk egymásnak.
Aztán:
-Mondták a nevem?
-Igen.
-És az enyém?
-Mondták.
Csend.
-Téged is felvettek!
Az izzadt tenyerek mégjobban szorítanak és rázzák egymást.
Akkor még lehetett kezet rázni. Meg együtt lenni. Egymás mellett. Meg egymásért. Meg ott. Akkor még nem tudtam ki az az Ódry. Hogy Lajos-e vagy Árpád. Akkor inkább arra gondoltam, hogy mi az az Ódry. Vagy, hogy vajon mi lehet.
Most meg arra, hogy mi volt.
Mély levegő. Benntart.
-Érzed az illatát? Te, ki ott dolgoztál, tanítottál vagy tanultál, rendeztél, próbáltál vagy játszottál, Te ki csak úgy benéztél az ajtó ablakán, Te, ki takarítottad, Te ki éjszaka titokban mondtál verset portásként, mert színész szerettél volna lenni, Te, kit nem vettek fel, Te ki oda vágytál egész a minapig, Te ki ügyelted, ki a trégert húztad trógerül, de azt is köszi, Te ki hangosítottad, Te ki világosítottad, s Te ki elsötétíted?
Érzed?
Fújd ki!