Másokon hidegvérrel átgázoló tévést játszik a Network című új szatírában a Centrál Színházban. Martinovics dorina színésznő úgy érzi, az emberek néha feszültségből nevetnek, máskor csak azért, hogy jelezzék, vették az adást. A 168 órában kérdezte Navarrai Mészáros Márton.

A teljes interjú a 168 órában olvasható.

A Networkről szólva, amelyet Lee Hall brit színpadi szerző Sidney Lumet Hálózat című Oscar-díjas filmjéből írt színműve alapján Puskás Tamás rendezett a Centrál Színházban, a színésznő elmondta:
„Nagyon ránk fért, hogy nézők előtt játsszuk az előadást, már rettentően görcsösen vártuk, hogy mit fog hozzá szólni a közönség. Mondjuk, tízzel többször nevettek, mint amire számítottam. Helyenként jólesett, máshol viszont nagyon meglepett.”

Az említett Network, amelyben Alföldi Róbert és László Zsolt oldalán főszerepet játszik, a média álságos, gyakran manipulatív működésének veszélyeiről szól. A kérdésre, nem tart-e attól, hogy a darab a politikai kritika céltáblájává válik, azt felelte: „Azt gondolom, hogy marha nehéz olyan előadást elővenni, amit nem lehet valahogy kivetíteni a politikai életre. (…) Amikor bemutatták Sidney Lumet filmjét, direkt túlzásnak készült, és valószínűleg szatíraként hatott a közönségre. Ma közelebb állunk ahhoz a világhoz, amit ábrázol, olyannyira, hogy úgy érezni, mintha kábé ebben léteznénk. Akár azt is mondhatnám: itt tartunk.”

Egykori igazgatójáról és színésztársáról, a darab főszereplőjéről, Alföldi Róbertről szólva úgy nyilatkozott: „Már annyiszor dolgoztunk együtt, hogy elég csak rám néznie, és máris tudom, hogy mit szeretne. A színész rezdülésekből ért, és mellette biztonságban érzem magam. Nem titok, hogy tizenöt évvel ezelőtt voltak konfliktusaink, volt néha sírás-rívás, de részben azért, mert rettentő félénk és megszeppent voltam évekig, megijedtem egy csomó feladattól. Már tudok nevetni, és már-már várom, hogy csípősen megfogalmazza a gondolatait az esti teljesítményemről. Mostanra összecsiszolódtunk, és felfedeztük azt is, hogy mennyire hasonlít a humorunk. Az egyik legnagyobb mesteremnek tartom, és mivel tőle tanultam a legtöbbet, pontosan értem, hogy mit szeretne.”

Martinovics Dorinát arról is faggatták, miért lett színész. Tudvalevő, hogy sokáig aktívan sportolt, kaszkadőriskolába járt: „Valóban csináltam mindenfélét, sőt eredetileg a kertészmérnöki egyetemre jártam. Két dolog vezetett ide. Az egyik az, hogy a legjobb barátnőm színész akart lenni, és átmentünk egy drámatagozatos iskolába. Később, a kertészmérnökin nem találtam a helyemet: sík hülye voltam matekból, nullapontos zéhákat írtam. Egy napon azonban megnéztem egy előadást. Teljesen véletlenül Heltai vígjátékát, A néma leventét, ráadásul videóról. A szüleim szerették felvenni a színházi közvetítéseket. Ott láttam egy olyan alakítást, amitől azt éreztem, hogy van értelme ennek a szakmának. Előtte évekig Földessy Margithoz jártam, néztem azt a sok embert, aki színész akart lenni, és nem értettem, mi vezérelheti őket. De amikor megnéztem Kováts Adélt, ahogy Ziliát alakítja, egyből megértettem. Aztán szóltam az apukámnak, hogy otthagyom az egyetemet és megpróbálom a színház- és filmművészetit. Azért lettem színész, mert azt éreztem, hogy van értelme ezt csinálni. Ha egy előadás így tudott hatni rám, talán egyik-másik előadás, amelyben dolgozom, mást is megérint.”

A teljes interjú a 168 órában olvasható.