A sajtóban tovább zajlik a kulturális háború és a hergelés, megbélyegzés, hamis állítások mantrázása. Kétségbeesetten panaszkodnak, és közben lassan már minden széket és pozíciót elfoglaltak – állítja Máté Gábor, a Katona József Színház igazgatója, akit a Népszava kérdezett.

A teljes interjú a Népszavában olvasható Balogh Gyula tollából.

Most jelent meg Gyárfás Dorka és Somos Ákos AlkalMáté TRUPP – Élveboncolás közönséggel című interjúkötete a volt osztályáról, amelynek tagjai nyaranta egymás életéről készítettek előadást, szám szerint tizennégyet. A sorozat befejező darabjának tavaly Jordán Adél volt a főhőse. Az előadás után azt mondta, hogy azt érezte, valaminek vége van. A tanítást is befejezte. A kérdésre, hogy áll az újrakezdéssel, Máté Gábor azt felelte:
„A „vége” gondolattal a születésem óta barátkozom. Ez ennek egy megmutatkozása, a barátkozásra való újabb lehetőség. Én elvagyok azzal, hogy valami nincs tovább.”

Az egyetemfoglalás idején a növendékei dalokkal búcsúztak tőle a Vas utcában. A kérdésre, azóta tanít-e, elárulta:
„Nem, de mostanában tartottam egy kéthetes kurzust fiatal állástalan színészeknek Olaszországban tolmács segítségével. A Freeszfe-n nem is kértek fel, hogy tanítsak, sőt egy interjút félre is értettek, amelyben a zaklatásról is beszéltem, és arra kértek, tartsam távol tőlük magam, ez így is történt.”

Arról szólva, miként tudták kezelni azokat a támadásokat, amelyeket a Gothár-ügy miatt kaptak, kifejtette:
„Nehezen. Sajnos minden oldalról támadtak bennünket. Egyet tehettünk, hogy valamilyen módon megpróbáltuk túlélni ezt a vihart.”

A felvetésre, miszerint egyre súlyosabb gond a színházi politikai szétszakítottság is és annak kapcsán, hogy nemrég az Örkény Színházzal együtt nemet mondtak arra a megszólításra, hogy vegyenek részt a színházi olimpián, úgy nyilatkozott: „A Katona művészeti tanácsa majdnem egy hónapig mérlegelt, és végül így döntött. A végső érvünk az volt: nem hisszük, hogy épp most kellene demonstrálnunk a hazai színházi élet egységét. Amikor a sajtóban tovább zajlik a kulturális háború és a hergelés, megbélyegzés, hamis állítások mantrázása. Kétségbeesetten panaszkodnak, és közben lassan már minden széket és pozíciót elfoglaltak, és mintha fordítva lenne, azt kérik, hogy tárgyaljunk, és legyünk egységesek. Miről tárgyaljunk? Az elvett lehetőségekről? Az előre levajazott kinevezésekről? Vagy a kinevezések utáni azonnali állami díjak odaítéléséről, hogy elhitessük, nem érdemtelenül történtek a kinevezések? Csakhogy a sorrend fordított, mert előbb bizonyítani kellene, és aztán díjakat kapni. Milyen egység az, amelyben a főváros által fenntartott színházak jelentős művészei évek óta nem kapnak a felterjesztéseink nyomán kitüntetést?”

A Katona terveiről szólva azt mondta: „Fontosnak tartom, hogy ne csak a színészeink „apái” vagy „nagyapái” rendezzék a színdarabokat, ezért igyekszem fiatal rendezőket megszólítani. Két fiatal színész is érkezik hozzánk a következő évadban: a következő héten hírt adunk erről az évadzárónk után.”

A teljes interjú a Népszavában olvasható Balogh Gyula tollából.