Több mint száz európai íróval egyetemben szolidaritási nyilatkozatot írt alá az SZFE hallgatóival és oktatóival az 1987 óta Párizsban élő román drámaíró, akinek III. Richárd betiltva című darabját a Vádli Társulás mutatta be a Szkénében. Matei Visniec-et a HVG kérdezte. Lapszemle.

Ő is megtapasztalta a cenzúrát, Romániában tíz éven át be voltak tiltva a darabjai. A kérdésre, milyen élmény vezette el a Shakespeare III. Richárdjának groteszk átírásához, Matei Visniec azt válaszolta:
„31 éves koromig Romániában éltem. Fiatal szerzőként, költőként, drámaíróként a kulturális ellenállás harcosa voltam a metaforák, az allegóriák, a nevetés, a fekete humor, az öngúny nyelvén. Ebben a több évtizede írt darabomban a totalitarizmussal szembeni ellenállásról, a kelet-európai művészek harcáról akartam beszélni. (…) A katasztrófák felmutatásának az ellenszereként alkalmazom az abszurdot, legyen szó a boszniai háborúról vagy a menekültkérdésről. Azért szerepelnek többnyire művészek, bolondok, bohócok a darabjaimban, mert ők jelentik a hatalomra a legnagyobb veszélyt.”

Néhány éve nagy sikerrel játszották a Vidnyánszky Attila igazgatta Nemzeti Színházba szervezett nemzetközi színházi találkozón, a Mitemen a MIGRÁNSOOK – avagy túlsúlyban a bárkánk című darabját. Arról is beszélt, hogy mit tapasztalt Magyarországon a művészi hozzáállásban, politikai befolyásban: „Mindig lenyűgözött a magyar színház, a színészek minősége. Sokszínűséget, szabadságot, párbeszédre nyitottságot, politikamentességet tapasztaltam a Mitemen. Ezért sem értem Vidnyánszky hatalmi beágyazottságát. Európában, az európai színházi alkotók között természetesen létező jelenség az értékek, a viták, a szabad véleménnyilvánítás körforgása. A művészi sokszólamúságban, véleménycserében szerintem nincs helye a politikai hovatartozásnak. Az egyik darabom pontosan erről szól, az agymosás, az ideológiai megosztottság, a pozíciószerzésért folyó harcok, a patriotizmus, a nagy szózatok veszélyéről. Nekünk, művészeknek kell élen járnunk a tiszta kommunikációban, a nyitottságban, az együttműködésben.”

A Fabulamundi Playwriting Europe színházi szervezet keretében Matei Visniec is támogatja az SZFE autonómiájáért küzdő diákokat:
„Azért csatlakoztam az aláírókhoz, mert 30 éve sok áldozat árán nyertük el a rendszerváltással a szabadságot. Európában létfontosságú ennek a szabadságnak a megőrzése. (…) A történelemben mindig a fiatalok, az egyetemisták érezték meg először a totalitarizmus, a nacionalizmus veszélyét. A társadalom szeizmográfjai ők, a művészi szabadság védelmezői. Az a társadalom, amelyik elfojtja a kritikai szellemet, torz, alávetett, közönyös generációt nevel ki, és végül önmagát emészti fel.”

A teljes interjú a HVG-ben olvasható.
HVG 2020.10.29 – 42,43,44. oldal