Meczner János rendező, a Budapest Bábszínház igazgatója volt évtizedeken keresztül, az ő kezdeményezésére létesült bábszakos képzés a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Negyedéves osztályából állt fel, amikor az SZFE alapítványi formára állt át. Ennek kapcsán a pepitamagazin.hu oldalán kérdezte Bóta Gábor.
A teljes interjú itt olvasható.
“Korábban sok felnőtteknek szóló produkciót rendeztem, majd az Arany János Színház igazgatójaként gyerekeknek való előadásokat. A Budapest Bábszínház igazgatását is csak azért mertem elvállalni, mert a bábszínház ugyanolyan színház, mint bármelyik másik” – mesélte a kezdetekről szólva a rendező, aki a báb műfaját menet közben tanulta meg. Később Csizmadia Tibor rendezővel együtt indított bábos osztályokat a Színművészetin. Azt vallja, hogy a bábszínésznek azonkívül, hogy jól énekel, jól táncol, jól mozog, még báboznia is kell tudni, ilyen értelemben ő nyújtja a legkomplexebb színészi teljesítményt.
“Mindenekelőtt arra figyeltünk, hogy mindenkinek a saját egyéniségét fejlesszük és erősítsük meg. (…) Alföldi Róbert, Fodor Tamás, Zsótér Sándor, Gothár Péter, Szász János, Mácsai Pál egyaránt rendezett vizsgaprodukciókat” – nyilatkozta Meczner János, aki szerint az egyetemen, a szakmai körökben és úgy tapasztalom, a nézők között is, kezd megerősödni a bábszínészek presztízse.
Sokakkal együtt ő is felállt, amikor alapítványi formába terelték az egyetemet: “Csizmadiával együtt, magunk mellé vettünk fiatal bábosokat. Több mint húsz év tanítás után kezdtem érezni, hogy lassan át kell adni a fiataloknak ezt a feladatot. Volt tanítványom vitte tovább az osztályt, de nagyjából ugyanúgy megbeszéltünk mindent, mint korábban. (…) Egyrészt meggyőződésem, ha az egyetem korábban is megkapta volna azt a komoly anyagi támogatásnövelést, ami 2020 őszén pillanat alatt érkezett, akkor nagyon sok infrastrukturális probléma megoldódott volna. Másrészt- és ez a fontosabb-, az oktatás formájának minden egyetemen, minden korban folyamatosan fejlődnie kell, de ennek szakmai megbeszélések alapján kell történnie és nem rapid politikai megoldásokkal. (…) Ez nehéz volt, mert nem könnyű a negyedéves növendékeket ott hagyni az oktatás közepén. Döntésemet először a hallgatóimmal beszéltem meg. Kértem, értsék meg, én úgy éreztem, hogy ezt kellett csinálnom. Felnőtt módon vették tudomásul, és azt gondolom, hogy ezzel semmit nem romlott az osztállyal való kapcsolatom” – számolt be Meczner János.