2024. október 14-én tartotta a Jászai Mari Színház a Mégis, kinek az élete? olvasópróbáját. Brian Clark drámája Crespo Rodrigo rendezésében lesz látható Tatabányán.

Ken Harrist, az alkotóereje teljében lévő, sikeres szobrászművészt autóbaleset éri. Dr. Michael Emersonnak ugyan egy bravúros műtéttel sikerül megmentenie az életét, Ken azonban soha többé nem tudja használni a kezét, nem lesz képes sétálni, megérinteni valakit, egyedül enni, inni, mosdani. Nyaktól lefelé teljesen megbénult.

De milyen élet ez örök mozdulatlanságra kárhoztatva, kiszolgáltatva, szerelem és munka nélkül? Élet ez egyáltalán? Ken úgy dönt: nem kér belőle. Mivel azonban öngyilkosságra sem képes, a halálhoz is más emberek közreműködésére szorul, akik szintén gondolkodnak, éreznek, elvek és értékek mentén élnek, van elképzelésük életről-halálról.

Dr. Emerson a gyógyításra esküdött föl, nem járulhat hozzá a páciensét életben tartó kezelés megvonásához. Azt törvény tiltja, hogy másokat halálra ítéljünk. De van-e jogunk életre ítélni valakit?

A darab kettőjük harcán keresztül tesz fel kérdéseket életről és halálról, etikáról és szabadságról, egyénről és társadalomról. A Brian Clark által írt színdarab magával ragadja a nézőt, állásfoglalásra készteti. Ken küzdelme a halálért az élet szeretetét ébreszti fel bennünk.

Brian Clark – Mégis, kinek az élete? 
fordította: Radnai Annamária és Falusy Zsigmond

Szereplők
Ken Harrison Dévai Balázs
Anderson főnővér Lapis Erika
Joey Sadler nővér Német Klára
John, segédápoló Csabai Csongor
Dr. Clare Scott, osztályos főorvos Danis Lídia
Dr. Michael Emerson, főorvos Kardos Róbert
Mrs. Gillian Boyle, szociális munkás Bartos Ági
Philip Hill, Ken ügyvédje Maróti Attila
Dr. Paul Travers, pszichiáter Megyeri Zoltán
Dr. Rebecca Barr, konzultáns pszichiáter Egri Márta
Andrew Eden, kórházi jogtanácsos Crespo Rodrigo
Millhouse bíró Király Attila

Alkotók: Fény Gábriel István, Hang Számvéber Tamás, Díszlettervező Erős Anna, Jelmeztervező Kárpáti Enikő, Video Czeglédi Zsombor, Tóth Norbert, Dramaturg Guelmino Sándor

Fotó: Sipos Zoltán