Megszűnhet Nagyváradon az önálló magyar színház, miután a fenntartó Bihar megyei önkormányzat a költséghatékonyság jelszava alatt egyetlen nagy közös intézménnyé olvasztaná a Szigligeti Színházat, a román Regina Maria Színházat és a Nagyváradi Állami Filharmóniát − adta hírül az MTI.
A három intézmény összevonásáról a hét végén a helyi román nyelvű sajtóban jelentek meg az első hírek. Kedden a román színház színészei nyílt levélben tiltakoztak a liberális párti Ilie Bolojan által vezetett megyei önkormányzat tervei ellen. Czvikker Katalin, a Szigligeti Színház főigazgatója arra figyelmeztetett, hogy
A TERVEZETT VÁLTOZTATÁSOK KÖVETKEZTÉBEN MEGSZŰNHET AZ ÖNÁLLÓ MAGYAR SZÍNHÁZ NAGYVÁRADON.
A művészeket az is aggasztja, hogy ezeknek az intézményeknek megszűnne a repertoárjellege és projektintézménnyé válnának, így a művészek jelentős része elveszítené határozatlan időre szóló munkaszerződését, ez a státus csak a legismertebb művészeknek járna. A határozatlan idejű munkaszerződések nélkül maradt művészeket az újonnan létrejött intézmény csak bizonyos előadásokra, projektekre alkalmazhatná.
A román sajtó szerint május végén tervezi elfogadni a megyei önkormányzat az erről szóló határozattervezetet.
Az Erport.ro így írt a kialakult helyzetről:
“Szerintem mindenki tudja, de aki nem, annak elmondom: a két színházi intézmény összesen hat társulatot foglal magába. A Regina Mária Színházat, a Iosif Vulcan és az Arcadia társulat valamint a Crisana Tánceggyüttes alkotja. A Szigligeti Színházhoz tartozik a Szigligeti és Liliput társulat, valamint a Nagyvárad Táncegyüttes. Ez összesen hat társulat színészekkel, illetve táncosokkal, a nélkülözhetetlen irodalmi titkárokkal, fordítókkal, díszlet-és jelmeztervezőkkel, ügyelőkkel, a színpad mögött dolgozó technikai személyzettel (fény- és hangtechnikusok, díszletezők, öltöztetők, fodrászok, varrónők, asztalosok), akik nélkül, bár nem látszanak, nem jöhet létre előadás.
A hat társulat két intézményt jelent, két főigazgatóval, művészeti vezetőkkel és természetesen adminisztrációval. (Plusz a filharmonikusok, s ott is még az énekkar, további személyzet.)
Tavaly, még karácsony előtt, a megyei tanácselnök javaslatára, a megyei közgyűlés kétharmados többségének szavazatával mintegy hetven alkalmazottjától voltak kénytelenek megválni a színházak. Többek között a Szigligeti Társulat az egyetlen díszlet-és jelmeztervezőjétől, a bábszínház az irodalmi titkárától, de munka nélkül maradtak sokan a már említett technikai munkatársak közül. A Iosif Vulcan társulat is megvált többek között a díszlettervezőtől. Családok, ahol mind a férj, mind a feleség valamelyik intézménynél dolgozott, megélhetés nélkül maradtak. Ez csak egy példa a karácsonyi leépítések hozadékáról.
A Nagyváradi Állami Filharmóniánál nem tudom pontosan, hányan dolgoznak, ahogy azt sem, hány tag alkotja az amúgy nemzetközi hírű kórust, de biztos, hogy egyetlen személlyel sincs több a szükségesnél, mert az igazgató év végén senkit nem volt hajlandó elbocsátani, különben működésképtelenné vált volna az zenei intézmény. Ezek után az igazgatónak kellett mennie.
Mindezeket azért soroltam fel, hogy érthető legyen, mennyire bizarr a megyei tanács elnökének a kultúra működtetéséről, az intézményekről alkotott képe.
A gigaintézmény létrejötte nyomán a Szigligeti Színház, a Regina Maria Színház és a Nagyváradi Állami Filharmónia elveszítené jogi személyiségét, magyarul megszűnnének a városi és megyei kultúra zászlóvivői. (Hasonló történt a megyei könyvtárba beolvasztott kulturális folyóiratokkal.) Azt még nem tudni, ki vezetné, hogy neveznék ezt a mamut-entitást, de ez lényegében mindegy, félő viszont, hogy nem a művészetekben jártas személy.
Az új intézmény csak éves szerződést kötne a művész-személyzettel, és lehet, nem csak velük, de a sajtóban megjelentek szerint a cél az lenne, hogy projektekre, azaz előadásokra alkalmazzák a színészeket, zenészeket stb. Továbbá az elképzelés szerint ugyanazok a technikusok működnének közre hat színházi társulat (már emennyiben mind megmarad) és a filharmónia produkcióiban.
A megyei tanács elnöke azt is szeretné, ha a művészek nyári előadásokon, szabadtéren is tartanának fellépéseket a váradiaknak és főleg a városba látogató turistáknak.
A Regina Maria Színház művészei elmentek a tanácselnökhöz, hogy elmagyarázzák, a színház nem úgy működik, ahogyan ő gondolja, de felvetéseik süket fülekre találtak. (…)”