„Megtanultam értékelni a szakmám által az élet apró örömeit” – A díszítők világáról beszélgettek a veszprémi színházban
2021. december 4., szombat 14:23
A színház életében és az előadások létrejöttében elengedhetetlen, felelősséggel, precizitással teli láthatatlan szakma, a Díszítők világába kalauzolta el az érdeklődőket a veszprémi színházban Petrik Sándor „Csanta” és Cziráki Miklós „kis Miki”, az ötletgazda, Kellerné Egresi Zsuzsanna igazgatóhelyettes-kreatív menedzser vezetésével.
A Veszprémi Petőfi Színház beszámolója:
„Egy olyan mesterséget ismerhettek meg a nézők, melynek alapja a precíz, pontos munka, az odafigyelés, a színészek és közreműködők biztonságának teljes körű figyelembe vétele és az elengedhetetlen, komoly csapatmunka.
„A próbafolyamatokhoz és előadásokhoz igazodva történik a színpad beépítése, ami a díszletelemek felpakolásával kezdődik meg a Műhelyházban. A Színházon belül teherlifttel szállítjuk fel a színpadhoz az elemeket. Mindig van egy fókusz darab, ami köré építjük az egész díszletet, mely a színpadmester vezetésével történik.
Táj előadásnál mi ügyelünk arra, hogy minden díszlet, jelmez, hangszer felkerüljön a kocsira és elérjen a helyszínre. Ez egy nagyon balesetveszélyes munka, védőfelszerelésben kell végeznünk, így komoly csapatmunkát és odafigyelést követel meg, hiszen mindennek a helyére kell kerülnie úgy, hogy előadás alatt mind a színészek, mind a műszaki dolgozók biztonságban legyenek” – avatta be a hallgatóságot a díszítők mindennapos munkájába, Cziráki Miklós színpadmester, a Díszítőtár tárvezetője, aki már 1984 óta dolgozik a Színház kötelékében.
A Díszítők már a próbafolyamatoknak is fontos közreműködői, hiszen ismerniük kell a végszavakat, jelzéseket, melyekre mozgatniuk kell a díszletet vagy színpadképet változtatni a lehető legrövidebb időn belül. Éppen ezért precizitást, pontosságot és elengedhetetlen csapatmunkát követel meg szakmájuk. Azt is elárulta, ők azok, akik először lépnek fel a színpadra, és ők azok, akik utoljára hagyják el azt, így nagyon időigényes munka, melyhez szükség van egy támogató családi háttérre és arra, hogy igazi színházi ember legyen valaki és hivatásszerűen, teljes szívvel, lélekkel a mesterségének éljen.
„14 éve nyugdíjba mentem, de még mindig díszítek! Úgy beleégett az agyamba, hogy ezt nem lehet kitörölni. Sokszor álmomban is díszítek, akkor kellemes érzésekkel teli kelek fel” – mondta el a régi idők nagy díszítőmestere, Petrik Sándor, aki 1972-ben, azaz 49 évvel ezelőtt lépett be a Veszprémi Petőfi Színház kapuján, és mindazon a mai napig nem tudott kilépni.
Sándor kiállításaink, eseményeink folyamatos segítője, ötletgazdája.
„Az én alapfoglalkozásom fodrász, vagy, ahogy én hívom hajszerész. Sokszor volt, hogy kimentem a Műhelyházba, lenyírtam a kollégák haját és közben megbeszéltük a díszlet felépítését, az ahhoz szükséges technikákat, elemeket.”
Úgy fogalmazott, a díszítőknek mindenhez is érteni kell a Színházon belül, és ő is megerősítette, a jó csapatmunka, az egymásra figyelés és egymás segítése elengedhetetlen ebben a tárban.
Bár díszítők és színpadmesterek, mégis számos darabban láthatta már a veszprémi közönség mindkét szakembert, akár statisztaként, akár szöveges szerepben. „Volt, hogy visszamondtam egy szerepet, mert megmondtam a Rendezőnek, hogy az én elsődleges hivatásom a díszítő és csak utána jöhet a művészet!” – emlékezett vissza nevetve Petrik Sándor.
„Izgalmas volt, hogy egyszerre voltam díszítője és szereplője is a darabnak. Egyik pillanatban a padot pakoltam, a másikban pedig szöveget mondtam” – mesélte el élményeit a színpadi szerepléssel kapcsolatban Cziráki Miklós.
A szakemberek azt is elárulták, hogy munkájuk komoly felelősséggel is jár, hiszen a több évtized során nem egyszer történt már olyan eset, hogy egy díszlet kifordult a helyéről, vagy éppen életveszélybe sodort egy színészt, aki a színpadon játszott. Mindezeket a hibákat, helyzeteket azonnal és a nézők, színészek észrevétele nélkül kell elhárítaniuk, ami komoly odafigyelést és gyors megoldó képességet követel.
„Mindig azt vallottam, hogy ne a munka mennyiségét nézzük, hanem azt, hogy ebben a percben éppen mit kell megcsinálni!”
– tette hozzá Petrik Sándor.
Bár minden, a néző számára láthatatlan szakma elengedhetetlen egy Színház működésében, és egy előadás létrejöttében, azonban a Díszítők az egyik legfontosabb „kellékei” egy előadásnak, hiszen ők adják a látványát a daraboknak. Cziráki Miklós mottójában úgy fogalmazott, mestersége nem más, mint valami élő dolognak az átadása a nézőknek.
„Mi itt a Veszprémi Petőfi Színházban nagyon hiszünk az élő színházban, annak erejében! A pandémiás időszak alatt is igyekeztünk biztonságban, de élőben elvinni a színházat a nézőknek Veszprém megye-szerte, hiszen élő kapcsolat nélkül nincs színház! Az élő kapcsolat, az élő színház fenntartása az elsődleges és legfontosabb célunk!” – tette hozzá a szalon beszélgetés házigazdája, Kellerné Egresi Zsuzsanna igazgatóhelyettes-kreatív menedzser.
Petrik Sándor egy kedves verssel gondolt vissza a Színháznál eltöltött éveire, melyet sokszor mondott a színpadon díszlet építés közben: „Szépek vagyunk és boldogok, díszítőnek lenni jó dolog, mindent megteszünk majd neked, csak mondd el, hogyan képzeled!”
Mindketten elmondták, sok szépséget, örömöt, emléket kaptak a szakmájuktól és egyikük sem bánta meg, hogy végül itt állapodott meg, a Veszprémi Petőfi Színháznál. Petrik Sándor úgy fogalmazott, „megtanultam értékelni a szakmám által az élet apró örömeit.”
A másfél órás műsorról tv-felvétel készült, amely – a többi Petőfi Szalonnal együtt – reményeink szerint a Magyar Televízió kulturális csatornáján lesz látható.
Tartsanak velünk következő Petőfi Szalonunk alkalmával is, ahol egy újabb színházi láthatatlan szakma rejtelmeiről rántjuk le a leplet!”
Forrás: Veszprémi Petőfi Színház