Elérhetővé vált a Budaörsi Latinovits Színház a POSZT-on különdíjat kapott előadását.

A Liliomfi előadást 2015-ben mutatták be a Budaörsi Latinovits Színházban. 2016-ban a POSZT-on különdíjban részesítették.

Ajánló a darab elé:

Szigligeti Ede az 1848/49-es forradalom leverése utáni megfáradt, csalódott hangulatban mindössze két délután alatt írta meg a magyar drámairodalom legtöbbet játszott komédiáját.

Közel két évszázada ad reményt és erőt „e rút világban” Liliomfi és Mariska minden ukázt felülíró szerelme, Szellemfi játékkedve és a teátristák fantáziája. A színház e varázsos légköre Szigligetit is rabul ejtette, hiszen Petőfihez és Aranyhoz hasonlóan, maga is vándorszínésznek állt. A Makk Károly rendezte, évtizedek alatt kultfilmmé avanzsált változathoz hasonlóan, a Budaörsi Latinovits Színház előadása sem hagyja el az eredeti mű báját, s nevetésből nevetésbe ejtve ébreszt rá minket a játék, a barátság és a szerelem fontosságára a szürke hétköznapokban.

Szigligeti Ede drámáját Vecsei H. Miklós és ifj. Vidnyánszky Attila dolgozta át Kovács Adrián zeneszerzővel.

Az előadás alcíme: „társadalmi zenebona, mely esik: őrső-n, az úrnak 1848. esztendejében, 56-ban”

Kritikus szemmel az előadásról:

„…A Liliomfit Vecsei H. Miklós dolgozta át –mellesleg eljátssza az ifjú Schwartzot is –, és az átdolgozás voltaképp annyit tesz, hogy helyet, teret csinál a játékos eszközöknek és néhány aktuális poénnak; felbukkan például Wittinghof (Budaörs polgármestere), meg „Dárdarázó Vili” (azaz Shakespeare) is. A frissen végzett és most végzős színészhallgatók pedig játsszák, hogy játszanak; nem félnek az ismétléstől, a pofátlan (mert gátlástalan) kiszólástól, kínálják az „Ascher-cukorkát”, nyomják az akrobatikus színészetet, a kabarét, (…) a szövegnemtudásra meg egész betétszám épül… Vidnyánszky pedig összefogja ezt a szertelenséget, ezt a nyíltszíni zabolátlanságot, ami csöppet sem könnyű (… ) a közönség sok hangos hahota után széles mosollyal az arcán távozik. „Hagyjanak minket játszani”, mondják az előadás végén a játszó személyek, és mint a mellékelt ábra mutatja, ennek semmiféle akadálya nem mutatkozik. Lássuk.” (Csáki Judit – Revizor)