A Covid óta tudatosan kevesebb színházi munkát vállal el Mészáros Máté, aki a Skorpió című előadás főszereplőjeként ezúttal egy milliárdos nagyvállalkozó bőrébe bújik. A Jászai Mari-díjas színművésszel legújabb szerepe kapcsán beszélgetett Canjavec Judit a Fidelio oldalán.

A teljes interjú itt olvasható.

Kerékgyártó István Skorpió című darabja a 2000 és 2025 közötti Magyarországon játszódik, és egy családi vállalkozás kulisszái mögé kalauzolja el a közönséget. Ahol az alapító és családfő, Király Ferenc még nem szeretné átadni a cégvezetést középkorú fiainak, akik viszont alig várják, hogy kezükbe kapják a hatalmat, és ennek eléréséhez minden lehetséges eszközt meg is ragadnak. Kérdés, kinek van igaza: az apának vagy a fiúknak? A kortárs magyar drámát Máté Gábor rendezésében mutatta be az Orlai Produkció 2023 decemberében a Belvárosi Színházban.

„Minden embernek igaza van. Király Ferenc a saját oldaláról azt látja, hogy van egy hárommilliárdos cége, amit egyedül, a semmiből épített fel. És azt érzi, hogy a fiai, akik utána jönnek, mintha nem lennének olyan ügyesek, illetve ő maga sem szívesen akarja otthagyni a vezetői széket. Ezek mind érthető dolgok, attól függ, melyik oldalon állunk. Mi vagyunk a fiúk vagy mi vagyunk az apa? Van olyan, hogy az ember tudja, valamit csinálnia kell, de mégsem akarja” – fogalmaz a darab kapcsán Mészáros Máté.

A karakterről szólva Mészáros Máté úgy fogalmazott: „Az ember egy idő után rávakul a saját életére. És lesz egy pont, ahol már hülyeség lesz a korábban erénynek számító ragaszkodás. Az ember foggal-körömmel mászik ki a sárból, rátapos másra is azért, hogy éljen. De attól a pillanattól kezdve, amikor kint van, onnantól már ugyanez a viselkedés kegyetlen könyöklés lesz. Ám ő nem érzi a különbséget, és nem tud mást csinálni, mint valakinek a fejére lépve továbbmenni. Kell hozzá egy különös intelligencia, hogy az ember észrevegye: már elérte, amit akart.”

A kérdésre, elégedett-e a saját alakításával, kifejtette:

„Megöregedtem, már nem érdekel a saját játékom. Azon a szinten igen, hogy tudom, most beletettem, amit kell, és az a kis közeg – elsősorban Máté Gábor –, akikkel együtt dolgozunk, megdicsértek annyira, hogy tudjam, nem spóroltam le, nem lustálkodtam el semmit sem.”

Arról szólva, mennyire lesz nehezebb a pálya ahogy telnek az évek, megfogalmazta:

„Szerintem ma Magyarországon nincs olyan szakmai közeg, ahol bárminek is tétje lenne.

Akár nagyon rossz is lehetnék, mégsem történik semmi. Vagy baromi jó, és akkor sem történik semmi. Ahogy másokkal sem, lehetnek bármilyenek. De az embernek lehet saját, belső tétje, bár ez inkább a kényelem, mert mint mondtam, jobban esik csinálni, mint azt az érzést feldolgozni, hogy csak megúsztam. De amúgy is nehezedik a dolog, mert fogy az energiám, és ezt először talán ennél, a Skorpióban játszott szerepemnél éreztem. (…) Azon a színvonalon több erőt kell elégetnem, hogy ugyanott legyek, mint tíz évvel ezelőtt. De nem lehet megszokni, hogy este előadás van. Nem lehet megszokni, hogy kimész az emberek elé, és komolyan azt hiszed, nem hibázhatsz, mert ha most elrontod, meghalsz. És ezt nem lehet megszokni, és ez egyszer csak elkezdi fárasztani az embert. Hogy nincs vége, hogy ma is lesz előadás, meg holnap is, jövőre is, meg tíz év múlva is – nem tudom megszokni.”

Azt is hozzátette: „Már nem tudom, mit jelent szakmailag sikeresnek lenni. (…) Telefonon beszélgetünk kollégáimmal, régi barátokkal, akik elsírják magukat, hogy Máté, nincs pénzem, miközben dolgozunk. (…) Szabadúszó vagyok, ezért össze-vissza jönnek a bevételek. Hú, mennyit kerestem most hirtelen, gondolom, mikor jön egy nagyobb összeg, majd rájövök, hogy három hónapig semmi bevételem nem lesz, tehát ha azt elosztom, az már nem is olyan sok. Nehéz megfogni az embernek, amikor van, hogy majd később nem lesz. Végül is nem panaszkodom. Van egy kerti szék, amin ott ülhetek, fröccsel a kezemben…”