Latinovits, Ruttkai, Törőcsik, Sinkovits, Garas, Psota… sokáig sorolhatnánk a huszadik századi magyar színjátszás felejthetetlen alakjait. Könnyedén fel tudjuk idézni csodálatos alakításaikat, még mindig fülünkbe cseng a hangjuk.
De kik voltak ők valójában a színfalakon kívül? Mit éltek meg ezek a tehetséggel és érzékenységgel megáldott emberek mielőtt felgördült volna a függöny? Mennyit tettek hozzá a személyes kudarcok, örömök, bánatok a művészi teljesítményükhöz?

Sal Endre, a népszerű Mi, magyarok könyvek szerzője ezúttal a színművész mögött rejlő emberre irányítja olvasói figyelmét. Az esendő, olykor hibázó, küzdő, szeretetre, elismerésre éhes hétköznapi emberre, aki a tapasztalataiból és az őt ért hatásokból olyan kimagasló művészi teljesítményt tudott felépíteni, ami generációk számára nyújtott és nyújt a mai napig maradandó élményt.

A Facebookon hihetetlen népszerűségnek örvendőÚjságmúzeum oldal szerkesztője szenvedélyesen kutatja elismert és elfeledett magyar származású hírességek életét.

Sal Endre még 2017- ben indította el a közösségi felületet, amelyből három könyv, majd egy népszerű weboldal (ujsagmuzeum.hu) is született. Kutatómunkájáról, történeteinek forrásairól egy éve kérdezte az egykori sportújságírót a Magyar Hírlap.

„A sport, majd a sportújságírás volt a mindenem, és így megadatott, hogy ott lehettem csodás magyar úszósikereknél és pólós diadaloknál. Szép korszak volt, mint ahogy örömmel gondolok arra az időszakra is, amikor 2006-ban főszerkesztőként, a kollégáimmal együtt megmentettük a megszűnéstől a Képes Sportot. A stílusváltásnak köszönhetően rövid idő alatt kilencezerről harminckétezerre nőtt a lap átlagos példányszáma. Később dolgoztam bulvárlapnál, divatmagazinnál is, majd a péceli önkormányzatnál voltam kommunikációs vezető. Itt lett annyi időm, hogy kicsit magammal is törődjek, pontosabban kiéljem a szenvedélyemet, ami nem más, mint a nosztalgia és a kultúra” – mesélte Sal Endre.

Arról szólva, milyen forrásokból dolgozik, elárulta: „Az Újságmúzeum titka valahol abban keresendő, hogy rengeteg olyan információt olvashatnak az emberek színészekről, színésznőkről, elfeledett vagy ismert magyarokról, amiket máshol csak elvétve. Rengeteg időt töltök kutatással. Van egy saját újságmúzeumom, azokból a lapokból táplálkozom, rengeteg életrajzi könyvem van, illetve mellette levéltárakba is járok, valamint az interneten is kutatok. Ez az egyik titka, a másik pedig az, hogy az olvasók is érzik, hogy nagy empátiával közelítek azok felé, akikről írok. Ami még szintén fontos szempont: a cikkek fogyasztható stílusa és befogadható terjedelme.”

Köteteiről szólva úgy fogalmazott:? „Akik szeretik az életrajzokat és a nosztalgiát, azoknak sok örömük lehet a könyvekben. A folytatás? Szeretnék még sok-sok tematikus könyvet írni, mivel a kutatásaim során folyamatosan kerülnek elő olyan izgalmas emberek, akiket meg kell mutatnom másoknak is. Emellett szeretném, ha az Ujsagmuzeum.hu egy közismert, mérvadó weboldal lenne, amelyet már egy szerkesztőség állít elő. Meg fogom keresni az országban azt a három-négy újságírót, aki hasonló beállítottságú, mint én, és nem mellesleg nagyon jól ír” – szögezte le Sal Endre.

Forrás: Újságmúzeum, Libri.hu

Az Újságmúzeumot ITT követhetik.

A kötetet itt vásárolhatja meg.