A Vojtina Bábszínház két alkotójával, Láposi Terkával és Baditz Dáviddal készült interjúsorozat a teátrum honlapján. Habár Dávid Vitéz László-Malombonyodalom című játéka megpihen a nyári szünetre, a Láposi Terka nevével és kurátori szerepével fémjelzett Világközép kiállítás a nyári hónapokban is látogatható, egészen szeptember 15-ig. A Kemény Henrik hagyatékát feldolgozó, kivételes tárlat a debreceni Kossuth utcai játszóhelyen várja az érdeklődőket. Az alábbiakban Kemény Henrik Vitéz László figurájáról beszélgetett az alkotókkal Oláh-Bebesi Bori. Kitértek arra is, hogy a két alkotó szerint miben áll a vásári figura egyedi és megkérdőjelezhetetlen igazsága.

Baditz Dávid: A Vitéz László figura igazsága örök. Azt gondolom, hogy nem megkérdőjelezhető az a reakció, amit ő a világ problémáira cselekszik. László felszabadít és megszabadít. A vásári bábjátékok közül például ha az olaszok Pulcinelláját, vagy a britek Punch and Judy-ját nézzük, sokkal inkább megkérdőjelezhető, vitatható igazságok, válaszok bukkannak fel. Olyan helyzetekre gondolok, amelyek kapcsán például a közönség vagy egyetért a főhős reakcióival, vagy nem. Például a Punch and Judy esetében szerintem megkérdőjelezhető, hogy a történetben szereplő síró kisbabát kidobjuk a paravánon. Az angol kultúrában ez egy bevett humorforrás, és ez a hagyomány természetesen tiszteletben tartandó, de én Vitéz László figurájában sokkal többet látok.

Ez a figura egy transzcendens lény. Például a mi előadásunkban, a Malombonyodalomban, ami Az elátkozott malom című történet folytatása, egy, az élethez nélkülözhetetlen dolog van akadályoztatva: a molnár, a szellemek és ördögök miatt nem lehet megőrölni a gabonát. A malom és a gabona ebben az esetben az életet szimbolizálja. Vitéz Lászlónak ezt a helyzetet kell megoldania, hogy helyreálljon a világ rendje. Tehát az élet blokkolása az ember és a saját ördögeink, félelmeink miatt alakult ki. Ezeket a transzcendens figurákat, köztük a Halált is Vitéz László győzi le. Nagyon izgalmas, hogy egy-egy Vitéz László-előadáson volt olyanra példa, hogy a közönségből bizonyos szülők és pedagógusok felelősségre vonták a bábjátékost, hogy túl sok erőszak van a történetben.

László ugyanis palacsintasütővel és előadástól függően, de különböző eszközökkel náspángolja el az ellenfeleit. Úgy gondolom, hogy nagyon fontos, hogy ezekben a játékokban nem egy emberrel egyenrangú figurát verünk meg, hanem olyan lényeket (szellemeket, gonosz, vagy éppen buta ördögöket), akiknek az igazsága kikezdhető. A Vitéz László előadások kapcsán is lehet vitatkozni bizonyos helyzetekről, a figura reakcióiról, de azt hiszem, nem érdemes. Az elátkozott malomban és a Malombonyodalom című előadásunkban is Vitéz László egy olyan hős, aki legyőzi az ellenfeleit azért, hogy az élet a rendes működésébe kerüljön vissza.

Láposi Terka: Egyetértek Dáviddal. Nagyon izgalmas továbbá, hogy a Vitéz László történetek, jelen esetben a Malombonyodalom előadása földi létbe lehívja a transzcendenciát és a misztériumjáték lényegét. Ez érdekesen teremtődik meg Vitéz László karakterében: itt a földön végtelenül egyszerű emberi eszközökkel, viselkedési mintákkal kell megküzdenie a saját emberségéért, és ehhez a csatározáshoz kapcsolódnak azok a karakterek, akiket ha legyőz, meg tudja oldani az élet működési elveinek fenntartását. Ez valóban nem megkérdőjelezhető. Az olaszok Pulcinella játékaiban is erősen jelen van a misztériumjáték és az ehhez a világhoz tartozó filozofikus gondolatok és történetszálak.

A Vitéz László-figura esetében egy friss és gyermeki alakról van szó. Ő az a kamaszkorú figura, aki bátorságánál fogva nem kérdőjelezi meg, hogy meg tudja-e egyáltalán tenni, hogy az élet működésért harcba szálljon az ellenfeleivel. Ez egy nagyon céltudatos és mintaadó létezési forma. A vásári játékosoknak és a közönségnek egyaránt. Hiszem, hogy a gyermekkorú nézőinknek örömforrás, hogy folyamatosan újraélhetik ezt a fajta ,,Lászlóságot”, ehhez pedig remek a figura formája. A hősi kategórián belül toposz figura is Kemény Henrik bábja, a bátorságnak, a furfangnak, a humorral telt életkedvnek ad formát.

B.D.: És eszembe jutott még valami! Beszéltünk arról az állításról, miszerint a bábjátékos saját személyisége van kitéve a paravánra. Azt hiszem, az én játékomban, a Malombonyodalomban ez csak nagyon pici pontokon történik meg. Az viszont, hogy a bábjátékos eggyé válik a bábjával, nagyon igaz. Amikor felveszem a kesztyűs figurát, automatikusan rajta keresztül létezem és kommunikálok. Ennek kapcsán volt is bennem egy furcsa izgalom és félelem: hogy fog ez pontosan működni a közönséggel? Viszont valóban ezt látom a vásári bábjáték kulcsának: a figurával való eggyé válást és a közönséggel való kommunikációt. Ha valaki nem képes ezekre, akkor megette a fene az egészet. Nagyon izgalmas volt, amikor először jött közönség az előadásra!

Két különböző korosztályú gyerekközönség volt egy napon: egy óvodás és iskolás csoport. A két különböző közönség energiájával az előadás is teljesen máshogy kezdett el működni. Engem a különböző reakciók visznek előre a történetben. Az előadás rendezője, Schneider Jankó fogalmazta meg a következő gondolatot, ami nagyon fontos lett a számomra: amikor jó a közönség (tehát reagál és aktív), akkor hiába én vagyok jelen és dolgozom a paravánnál 45 percen keresztül, mégsem fáradok el. Sőt, energiát kapok és ezáltal feltöltődöm. Ez elképesztő érzés… A figurán keresztül saját magamat teszem ki, viszont ami energiát a figura kapa közönségtől, az visszajön belém. Ez a fajta hatás-ellenhatás elképesztően izgalmas játék és leírhatatlan érzés.

L.T.: Erre mondja Varga Péter bábjátékos (Ziránó Bábszínház, Hottó), hogy egyszer csak érezni tudja a játéka közben, hogy mágus. Ezt csak azok érezhetik és tapasztalhatják meg, akik személyessé vált bábfigurájukon keresztül át tudják magukat adni a közönségüknek. A bábjáték alkalmas erre! Hihetetlenül érdekes állapot: mint mozgató, el is vagyok bújtatva, és mégsem, ott is vagyok, és mégsem, kettőződöm és mégsem…

B.D.: Abszolút, és pont ezért volt nagyon érdekes helyzet, amikor a próbafolyamat alatt felmerült egy kérdés, és Jankóval arról beszélgettünk, hogy én, mint játszó és a Vitéz László figura hol, a paraván mely pontjain jelenjen meg, és melyik megjelenés mikor milyen jelentéssel bír. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a figurát nem csak a paravánon lehet mozgatni, hanem a paraván alatt (egy kis anyagon keresztül) is ki lehet dugni, hogy a közönség lássa. Ezzel kapcsolatban egy ponton ellenérzésem alakult ki. Arra gondoltam, hogy persze, szívesen használom ezt a kis paraván alatti teret is a mozgatásra, viszont akkor látszódni fogok… Jankó azt mondta, hogy őt ez egyáltalán nem zavarja, sőt, nagyon érdekes helyzetet teremt: láthatóvá válik, hogy a játék mögött végig egy ember van, a nézők, a gyerekközönség pedig ezt elfogadja.

Megszerettem ezt a gondolatot, és azóta szeretem is így játszani, de nagyon vártam, hogy mi lesz erre a közönség reakciója. Éppen ezért nagyon jó érzés volt, amikor a vizsgaelőadásom után a gyerekek visszajeleztek nekem. Egyikük azt mondta, ő látta, hogy ott voltam a paraván mögött, de nem zavarta, sőt, nagyon tetszett neki. A gyerekek mágikus világlátása lenyűgöző. Elfogadják, hogy fent van a paravánon hét figura, akik a játékot játsszák, és azt is természetesnek veszik, amikor rájönnek, hogy végig én voltam a mozgató.

Amikor készültem a szakdolgozatomra, nagyon sok vásári bábjátékot néztem meg felvételről. Több játékosnál is azt éreztem, hogy beszippant az előadása, még így is, hogy nem élőben látom. Elkezdtem kutatni ezeknek a bábosoknak a technikáit, és a dolgozatom fő kérdése is az lett, hogy mitől működnek ilyen jól ezek az előadások. Azt hiszem, sikerült válaszokat találnom, és a saját előadásom kapcsán is tudom ezeket a szempontokat hasznosítani. Kihallani a közönség szavait rendkívül felemelő érzés, és fontos feladat is, épp ezért célom, hogy minél több konkrét nézői reakciót tudjak beleépíteni a játékomba. Úgy gondolom, hogy ezzel a módszerrel a gyerek nem csak részese, de alakítója is a történetnek.

L.T.: Igen, és ezzel a gyermek bátorságot szerez. Azt tapasztalja meg, hogy az ő találékonysága nyugodtan kifejezhető és így mer majd később is megszólalni bármilyen közegben.

Az interjút Oláh-Bebesi Bori készítette.