A Jászai-díjas színész, rendező 72 évesen is rendkívül aktív a színházi életben: játszik, rendez, sokat utazik, és immáron 30 éve rendíthetetlenül alakítja Jaroslav Hasek Svejkjét. Az egykori színházigazgató elmesélte, hogyan lett előbb Budapesten, majd Sopronban is intézményvezető, illetve arról is beszélt, hogy miért lépett inkább vissza egyet, és maradt a színészetnél. Mikó Istvánt a Sorry kérdezte.

„Időnként pihenek, időnként játszom. A Turay Ida Színházban vannak előadásaim, a nyíregyházi Mandala Dalszínházzal is együttműködöm, és természetesen még mindig játszom a Švejket. Persze volt olyan pillanat az életemben, amikor elégedetlenkedtem – kinek nem volt ilyen?” – kezdte szavait Mikó István, aki azt is elárult, a szinkron elmaradozik az életéből.

A „90-es években Mikó István színházigazgató is volt, a soproni időszakra élete legszebb periódusaként tekint vissza: „Annak idején azért pályáztam meg és vállaltam el a színházvezetői pozíciót a Tháliában, mert a társulat egy része erőltette. Ezután viszont a város átszervezést szeretett volna: Törőcsik Mari és Schwajda György jöttek volna a Tháliába. Vagyis az Arizóna Színházba, ugyanis – bármennyire rosszul hangzik – ez volt az intézmény neve akkoriban. Szerintem annál jobb név, mint Thália Színház, nincsen, én örülök, hogy megváltoztatták. Szóval épp csak elkezdtem ott dolgozni, amikor mások is nagyon szerettek volna bekerülni a színházba – és ez sikerült is nekik”.

Azt is hozzátette: „Végül Sopronban folytattam a színházigazgatói pályafutásomat. Életem legszebb tíz esztendeje volt. Aztán, mint mindig, a pénzen, vagyis a támogatásokon csúszott el minden. Idővel már a Fertőrákosi Barlangszínház is hozzám tartozott – túl sok minden került a hatáskörömbe, ami nem igazán színházi, sokkal inkább kulturális jellegű. Én viszont nem azért mentem oda, hogy varrószakköröket irányítsak, ezért jobbnak láttam felállni. Inkább visszamentem színésznek, de soha, egy pillanatra sem bántam meg, hogy elvállaltam az igazgatást.”

A színész gyakran dolgozik együtt szerelmével, Szabó Anikóval: „Anikóval könnyedén ketté tudjuk választani a magán és a színpadi életünket. Persze ez nem jelenti azt, hogy otthon nem beszélünk színházi dolgokról, vagy ha épp közös darabban játszunk, nem segítjük egymást. Anikó is szerepel velem együtt a Mandala Színházban, több darabban, még olyanban is, amit én rendeztem. Szóval semennyire nem megy a színház a kapcsolatunk rovására, sőt! Türelmesek és toleránsak vagyunk egymással, nem telepszünk a másikra.”

A teljes interjú a Sorry magazinban olvasható.