Józsa BettinaKováts AdélGyabronka JózsefTrafóSzinetár Miklós
  • facebook
  • instagram
  • 2021. december 1., szerda
    banner_bigBanner4

    “Minden munkámnál cél, hogy a fiatalokat bevonzzam” – Interjú Szeri Viktor táncos, koreográfussal

    2021. november 18., csütörtök 06:00

    Szeri Viktor táncos, koreográfus Outsiders című Staféta nyertes előadása november 25-26-án debütál a Trafó nagytermében. 

    A korábbi munkáidra jellemző a vallomásosság. Mennyire igaz most ez az Outsiders esetében?

    Az eddigi munkáimra jellemző volt, hogy az életemben történő eseménysorozatokra, történésekre reagáltak, és ez az önreflexió az Outsiders-nél is igaz, de most inkább egy állapotra reagálok, amiben vagyok, és amit sok előadásban felfedezek mostanában. Úgy tűnik, a korlátozások utáni újraindulásnál több alkotót is foglalkoztat a nihil, a spleen, a kiégés témája, amivel az Outsiders c. előadásban is foglalkozunk. Az előadás hangulatát a kietlenség, a céltalanság érzése határozza meg, és az, hogy ha valaminek közösen értelmet találunk, valamit közösen felépítünk, akkor azt megkérdőjelezzük, újragondoljuk és lebontjuk. Azt látom, hogy az önreflexió most elég könnyű, mert hasonló állapotban vagyunk azokkal, akikkel együtt dolgozom. Az is megváltozott, hogy milyen témák érdekelnek mostanában a korábbi munkáimhoz képest, amiket a 20-as éveim elején készítettem. 

    Szeri Viktor / Fotó: Dömölky Dániel

    Mi inspirálta az Outsiders-t?

    Egy ideje azt vizsgálom, hogy vannak az ember életében rendszerek, amiket mikro szinten felépítünk, kitaláljuk, hogy mit kezdünk az életünkkel, életmódot, munkát vagy gondolkodásmódot váltunk, aztán eljön az a pont, amikor megkérdőjelezzük, hogy biztos ezt akartam, biztos jó ez nekem, majd lebontjuk a korábban felépített rendszert, aztán valami új kialakul, amit megint megkérdőjelezünk, megint lebontunk, és így tovább. Nekem mostanában sok ilyen élményem volt, folyton újabb és újabb keretek közé helyeztem magam. Röviden ebből indul ki az előadás, ez az alapvető témája, hogy hogyan lehet újraértelmezni, megkérdőjelezni, hogy az, amiben létezek, jó-e egyáltalán nekem.

    Az outsiders kívülállókat jelent. Kikről szól a darab?

    A cím korábban jött, mint az egész próbafolyamat. Amivel foglalkozni akartam, ahhoz illet ez a cím. Sokszor dolgozom úgy, hogy korábban megvan már pár dolog, legyen az cím, zene, leírás, később összeáll és újraértelmezem, hogy miért is alakult ez így. A jelenlegi formájában jól leírja az előadást ez a cím. Van egy rendszer, mikro dolgokból összejön egy nagyobb egység, ami utána lebomlik, elemeire hullik, majd mindenki megy a saját individuális útján, aztán ezek az utak összetalálkoznak. Sokat foglalkozunk olyan mozgásminőségekkel, találkozásokkal, hogy milyen az, amikor valaki már van valamilyen állapotban vagy minőségben, és ketten-hárman találkoznak, mi az a dinamika, amivel összehangolódnak, vagy teljesen egymás ellen mennek, találhatnak-e valami közös hangot úgy, hogy közben mindenki a saját útját járja. A rendszer ellen menés, mindennek az újraértelmezése, a saját magunk által kreált rendszerek, a rendszeren kívüliség, a társas találkozások és azok dinamikája érdekel ebben az előadásban.

    Kikkel dolgozol?

    Farkas Gergő Dáviddal, Vass Imrével, valamint Juhász Adéllal és Vavra Júliával, akik az osztálytársaim voltak a Budapest Kortárstánc Főiskolán. Vass Csenge csinálja a jelmezt, Molnár András a zenét, Dézsi Kata a fényt, utóbbi kettővel többedjére dolgozom együtt. Mindenkinek megvan a közös halmaza a többiekkel, amik egy időre elváltak az utóbbi években, és most újratalálkozásként éljük meg ezt a próbafolyamatot.

    Miért fontos számodra a munkáidban a meztelenség?

    Mielőtt elkezdtem a Budapest Kortártánc Főiskolán tanulni, semmit sem tudtam a kortárstáncról, aztán láttam egy Hód Adrienn előadást, és nagyon meghatározó volt az az élmény, hogy valaki levetkőzik a színpadon. Az előadás első tíz-tizenöt percében zavarban voltam ettől nézőként, aztán teljesen behúzott és átalakult számomra a meztelenség. Egy lecsupaszított mozgó test a színpadon, ahol már nem ruhák által kialakított, eltakart karaktereket, személyeket látok, hanem mozgó testeket, ahol a fókuszom a testre helyeződik és annak szépségére, törékenységére, erejére. A főiskola után az ImpulsTanz Festival DanceWEB ösztöndíjával Bécsben dolgoztam Doris Uhlich-hal, aki sokat foglalkozik a meztelenséggel. Részt vettem a More than naked elnevezésű workshopján, majd benne is voltam egy előadásában, és ott megtapasztaltam azt, milyen az, amikor a saját testem szabadságát megélem. A meztelenséggel azt kutatjuk ebben az előadásban, hogyan lehet az emberi testet megmutatni a maga valójában, mik azok a rétegek, amiket le lehet bontani, majd újra visszakerülnek, hogyan változtatja a meztelenség a karaktert, a mozgást, milyen jelentéseket ad hozzá. Lecsupaszítással és újra felaggatással foglalkozunk. Biztonságos környezetet szeretnék teremteni, hogy a táncosok ne sérüljenek ebben a kiszolgáltatott helyzetben, mert a social media világában sokan visszaélnek egy-egy meztelenséget tartalmazó előadásról kikerült felvétellel. Fontos, hogy a néző tudja, hogy ez nem egy kukkolda, nem engedélyezett felvételek készítése az előadás során, erre figyelünk. 

    A nézőktől milyen részvételt vársz?

    Érkezzenek kíváncsian a nézők, kívánom mindenkinek, hogy tudja beleengedni magát, és tudjon menni ezzel a folyamattal. A meztelenség tiszteletben tartása érdekében leragasztjuk a telefonok kameráját, bezacskózzuk a készülékeket, hiszen a táncosok ki vannak helyezve egy olyan szituációba, ami sérülékeny tud lenni. Szeretnénk, ha sok fiatal jönne az Outsiders-re, azt gondolom, hogy amilyen érzetekkel és minőségekkel foglalkozunk az előadásban, azzal a fiatalok könnyen azonosulhatnak, és mehetnek vele. Minden munkámnál cél, hogy a fiatalokat bevonzzam, olyan eseményeket szeretek csinálni, ami élő élményt ad nekik a jelen pillanatról és akár saját magukról. Egy biztonságos teret, ahol rájöhetnek, hogy nincsenek egyedül.

    A Staféta pályázat hogyan segítette a munkátokat?

    Biztos keretet ad a Staféta, amivel el lehet kezdeni dolgozni. Illetve a Staféta egy brand, és ez a promócióban sokat tud segíteni. Jó követni ezeket a programokat: a Staféta ad egy csokrot, hogy ezeket az előadásokat megéri megnézni, és érdemes odafigyelni ezekre a friss, fiatal alkotókra. 

    szerző: Bordás Katinka

    portré: Dömölky Dániel

    infó/jegyek ITT.

    Színházi pillanatok az Instagramon
     -
    HÍREINKET ITT IS KÖVETHETI:
    © 2021 szinhaz.online
      KapcsolatImpresszumMédiaajánlatAdatvédelmi irányelvek
  • facebook
  • instagram
  • nka