Az ESZME és a Manna Kacsa, Halál, Tulipán című előadását is vendégül látta a Thealter Fesztivál. Erről a produkcióról írt Mohai Aletta a thealter blog jr keretein belül.
A Thealter blogját ITT követhetik.
Tóparton ülünk. Kopottas, barna stég, hátul összetákolt házikó. Jobbra egy fa magasodik, ami olyan óriásira nőhetett a képzeletben, hogy a színpadon csak felfelé törő deszkáit látjuk, meg a hozzá tartozó létrát, ami a magasba csábítja a tekintetet.
Aztán megismerjük a Kacsát. Idilli az élete: romantikus zongorazenére körbe-körbe úszkálja otthonát. Hosszú nyaka a víz fodrozódásának mintájára hullámzik, koszos, fakó narancssárga teste, fából készült csőre és lábai elhasználódott gyermekjátékra emlékeztetnek.
A feketébe öltözött Hannus Zoltán kezei alatt a kacsa mozgása hűen másolja az állat vízi kecsességét és szárazföldi sutaságát.
A Barna Lilla játszotta Halál a kezdetektől ott van mellette. Törékeny alak, koponyaarcú fehér papírmaszkban, fehér köpenyben, amin halványan rácsozódik a négyzetrácsos minta. Gyengéden tartja a kezében a 17. századi holland csendéletek mulandóságjelképét, egy piros tulipánt.
Halál a racionalitás és a gyermekiség kettősségében formálódik: minden ténye és adata megvan a különböző halálnemek fiziológiai okairól, a kacsák élettani körülményeiről és viselkedési szokásairól, ugyanakkor nem tudja, mi az a gyászbeszéd, fél a víztől, naivitása kihasználható.
Kacsa általában egy zsörtölődő öregember lelkületével nyilvánul meg, újragondolt változata az eredeti, gyermekibb madárnak, akit Wolf Erlbruch alkotott meg hasonló című 2008-as mesekönyvében, ami Fodor Orsolya előadásának alapjául szolgál.
A Kacsa, Halál, Tulipán a halált a maga természetességében és ártatlanságában próbálja ábrázolni, maszkja fiatal női arcot rejt, aki a Kacsa meleg ölelésében hajtja álomra a fejét, úgy bújócskázik és ragaszkodik, ahogy csak a gyermekek tudnak.
A bújócska és a visszaszámlálás szimbolikája határozott bizonyossággal vetíti előre a végkifejletet. A Kacsa a Halál karjaiban távozik, a színpadon csak a bábos marad. Vagy az Élet, ha úgy tetszik, aki a darab észrevétlen szereplőjeként mozgatta a testet, hanggal, gondolatokkal, félelmekkel, személyiséggel töltötte meg.
(ESZME: Kacsa, Halál, Tulipán)
Fotó: thealterphoto2021