Molnár Gusztávot még március elején kérdezte a Színház.net. Beszélt pályája tapasztalatairól, arról, mire szeretné használni az ismertséget és hogy ki a legfontosabb számára a világon.
A felvetésre, miszerint 2019 óta már-már celebnek számít egy tévés sorozatnak köszönhetően, Molnár Gusztáv elmondta: „Már vagy 25 filmes munka van mögöttem, és ezek között néhány főszerep is akadt, de egy kereskedelmi televízió főműsoridejével nem lehet versenyezni. A két Miskolcon töltött évet leszámítva csak független színházaknál dolgoztam eddig. Azért sem szerződöm le kőszínházhoz, mert muszáj megélnem, és nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy abban az avítt, poros, rabszolgatartó rendszerben dolgozzam, amelyben jelenleg a magyarországi kőszínházak működnek. Bár egy beszélgetés elején durvának tűnhet ez a kijelentés, de azt hiszem, okkal vagyok most szabadúszó. Nem tudtam sosem elfogadni azt a kiszolgáltatottságot, amibe művészként belekényszerültem volna, ha a klasszikusabb utat választom” – árulta el a színész.
Azt is hozzátette: „Amikor Bodó Viktorral dolgoztam a Szputnyikban, egész Európát bejártuk, rengeteg fesztiválon megfordultunk, többször próbáltam és játszottam hónapokig Németországban, közelről is láttam egy másfajta színházi gondolkodást. Azt gondolom, hogy a magyar színészek nagy része rettegésben van tartva, olyan idősebb színházigazgatók és rendezők diktálják a törvényeket, akiknek már régen nyugdíjba kellett volna menni. A generációmból sokunknak elege lett ezekből a játszmákból és játékszabályokból, amelyeket egy másik generáció talált ki és működtet a mai napig, miközben az elmúlt évtized alatt rengeteget változott a világ. (…) Ezért is örültem a közelmúlt botrányainak, mert meggyőződésem, hogy változásra van szükség.”
Arról is beszélt, hogy lételeme a pörgés: „Szeretem azokat a napjaimat, amikor reggel megyek rádiózni, utána egy amerikai produkcióban forgatok, ahol külön asszisztensem van és lakókocsim zuhanyzóval. Azután másnap sorozat-forgatás, este viszont Terminál Workhouse-os előadás, ami azt jelenti, hogy én szállítom és építem a díszletet is. Megint máskor gyerekeknek játszom ingyen. Engem ez a kombó tart életben. (…) 26 évesen lett egy fiam, és ez teljesen megváltoztatott, kicsit cinikus lettem a szakmámmal kapcsolatban: egyrészt mi, színészek nem vagyunk annyira nélkülözhetetlenek, mint azt sokan gondolják, másrészt semmi nem lehet fontosabb a fiamnál. Sokan mesélik, hogy még akkor is játszottak, amikor kórházba került a gyerekük. Na, én erről mai fejjel azt gondolom, hogy ez visszataszító” – fejtette ki Molnár Gusztáv.
Arról is vallott, hogy többszöri próbálkozás után sikerült letennie a poharat: „Most májusban fogok nekiállni egy tantermi színházas előadásnak az alkoholizmusról. (…) Eljutottam oda, hogy nem lehet ciki, ha ezt a népszerűséget, ami a sorozatban való szerepléssel jár, nem arra használom, hogy egy tévéműsorban tollpárnára ülök mézes seggel, hanem valami fontos dologról beszélek úgy, hogy az sok emberhez eljuthat. Ki kell mondani bizonyos dolgokat azért, hogy meginduljon a róla szóló beszélgetés. És az is lényeges, hogy a színháznak kérdezni kell” – nyilatkozta Molnár Gusztáv.