Molnár Piroska a Nemzet Színésze és Kossuth-díjas művész volt Bóta Gábor vendége a Bóta Café-ban.
A művésznő mesélt a legújabb darabról, amelyben szerepel, és amelyben Jordán Tamással és Lukács Sándorral játszik együtt. A két pápa című előadás rendezője Vecsei H. Miklós, akit már régóta szeretett volna megismerni a művésznő. Különösen örül, hogy egy fiatal rendezővel dolgozhat együtt, de fontos kikötése volt, hogy nem szeretne olyan szerepet kapni, amely bármilyen nagyobb fizikai megerőltetéssel jár.
Molnár Piroska szerint a rendezőnek mindig hinni kell, és arra a kérdésre is választ kapunk, mi van akkor, ha rossz a rendező egy előadás alkalmával. A színésznő leginkább az erőszakos rendezőkkel nem szeret együtt dolgozni, de ha hajlamosak meghallgatni őt a rendezéssel kapcsolatban, ez külön örömmel tölti el.
Molnár Piroska a Bóta Café-ban árult el néhány kulisszatitkot az Egy német sors című monodrámáról.
Mesélt gyermekkoráról is, amely leginkább Kunágotán zajlott. Illetve arról, hogy édesanyja vissza akart menni Erdélybe, de mivel lezárták a határokat kénytelenek voltak ebben a faluban letelepedni. Az ottani gyerekkorról, a falusi életről is beszélt, amelyet nagy adománynak tart az élettől.
A beszélgetésből kiderül, a falunak illetve az ott zajló filmvetítéseknek köszönheti, hogy közelebbi kapcsolatba került a színészettel, és hogy 4-5 éves korában fogalmazódott meg a gondolat a fejében, hogy színésznő akar lenni. Édesanyja eleinte furcsállta, de természetesen támogatta őt mindenben. Az ottani művelt tanárok pedig felkészítették a főiskolára.
Molnár Piroska azt is elmondta, hogy a főiskolára elsőre felvették. Mesélt a nagyobb iskolai eseményekről, öltözéses próbákról, az első színdarabokról. A főiskola után beajánlották a Nemzeti Színházba és a Madách Színházba, ahova nem szerződtették, ezt követően jött Szeged, ahol egy darabig nem is ismerték.
Molnár Piroska azt is elárulta, szeret korán bemenni a színházba, a darab előtt mindig elmondja az aznapi szövegét, ami biztonságot nyújt neki.
Beszélt a kaposvári időszakról, amely szintén egy meghatározó korszak volt az életében, arról, hogy ebben a színházban is kapott természetesen kritikákat és bántásokat, de ezekből képes volt tanulni.
Pártos Gézától tanulta, és ezt ő is osztja, hogy:
„Egy színész attól színész, hogy minden emberi tulajdonságnak meg kell benne lenni és azt erősíti fel magából, amelyikre az adott szerephez szükség van.”
A művésznő elmondása szerint 30 évig kicsit nagyképűen élte az életét, de aztán bekerült egy új társaságba, ahol rájött: mindenki különleges tehetség valamiben és mindenki máshogy egyedi.
Azt is kifejtette, immár 25 éve játssza Bors néni szerepét a Kolibri Színházban, amely nagyon hozzánőt, még az e-mail címében is benne van a Bors néni szó. Molnár Piroska elmesélte azt a történetet is, hogy amikor megkapta a Kossuth-díját, két Bors néni előadás között vette át és ott felejtette a színházban, annyira zavarban volt.
Már nem tanít három éve, de három bábosztályban is oktatott, a mai napig előfordul, hogy egy-két tanítványa visszamegy hozzá, ha nehéz szöveget kell elmondaniuk.
Jelenleg a Thália Színház tagja, és ahogy ő mondja: megtalálta a helyét a társulatban.
Bóta Gábor interjújából az is kiderül, milyen élmény volt sorozatban forgatni, éjszakába nyúlóan dolgozni, miért jött el a Nemzeti Színházból és mi az, amit óriási adománynak tart az életében.