A Hírklikknek adott interjújában Morcsányi Géza, dramaturg, a Magvető vezetője a Színház- és Filmművészeti Egyetem ügyéről is nyilatkozott. Értelmetlennek látja a kormány lépését a Színművészetivel szemben, és úgy véli, hogy az összes egyetemnek fel kellett volna lázadnia az autonómia elrablása miatt.

„Csak találgatni lehet, miért volt a hatalom óvatos például a MOME esetében, és miért mentek neki a színművészetinek? Már csak azért sem érhető, mert elvileg minimális PR-ismeret elég lett volna ahhoz, hogy fölmérje bárki: az SZFE-nek nekimenni veszélyesebb vállalkozás” – veti fel Morcsányi.

Ha megkérdezték volna, hogy lesz-e háború abból, ha statáriálisan elfoglalják ezt az egyetemet, azt mondta volna, hogy lesz: „Nem véletlen, hogy nem kérdeztek meg. Én még ebben az érett koromban is hajlandó vagyok végiggondolni minden olyan narratívát, amelyről korábban szilárd véleményem volt. Így például az egyetemi autonómia kérdését is. Hátha ez nem valami eredendő jó, hanem a legnagyobb veszély, ami fenyegetheti ezt az országot, és ennél borzalmasabb dolog nincs is. De nem, mert végül csak arra tudok gondolni, hogy az egész új rendszernek a központosítás, a kézből etetés a lényege. Lehet, hogy az összes egyetemnek fel kellett volna lázadnia az autonómiájuk elrablása ellen. De nem véletlen, hogy nem lázadtak fel. Nézze meg, mi történt a Magyar Tudományos Akadémiával… Az, sajnos, nem egy Akadémia, hanem kifizető hely. (…) Mindenesetre, ha megkérdeztek volna az SZFE-ről, azt mondtam volna: érdemesebb lenne tárgyalni velük… Legalább a látszat kedvéért. Persze nem olyan látszattárgyalásra gondolok, mint amilyet Palkovics szokott bonyolítani, nem. Sok mindent meg lehetett volna párbeszéddel oldani.”

A kérdésre, van-e a történetnek jó kimenetele, Morcsányi úgy fogalmazott: „Nem nagyon. Nyilván az ember szimpátiájától, elkötelezettségétől, türelmétől függ, hogy ki mit gondol az egyetemisták ellenállásáról. Vannak olyanok, akik azt mondják, hogy ennek nem lehet jó kimenetele, és vannak olyanok, akik azt remélik, hogy ha elfajulnak a dolgok, akkor a végén a józanság kerekedik felül, és születik végre valamilyen egyezség. E pillanatban beláthatatlan, mi történik, mert az egyetemisták fel vannak hergelve. Nem, nem hergelve: ostobának nézték és nézik őket. Olyan összetartó erő jött létre általuk és közöttük – elvitathatatlan, megkérdőjelezhetetlen céllal – amelyet ők már – és a magam részéről azt mondom: remélhetően – nem fognak otthagyni az út szélén. A jó ég tudja, hogy mi lesz.”

A teljes interjú itt olvasható.