Komoly hibának tartja Nagy Ervin színész, hogy miközben Oroszország nyilvánvalóan háborús bűnöket követ el, a kormány az Ukrajna melletti kiállás következményeivel riogatja a népet. Azt mondja, ugyanolyan gerinctörést lát itt, mint a kultúrában. Szerinte nagy részben a valódi polgárosodás hiánya eredményezi a lakosságot jellemző morális önzést és a közügyek iránti apátiát. De tényleg beszáll a politikába? És ha igen, milyen formában? A HVG kérdezte.

A teljes interjú ITT érhető el.

Csak politikáról ne kérdezzék, ezt kérte egy két évvel ezelőtti interjúnál. Most viszont a választás éjszakáján a Partizánnak azt mondta, ha Orbán Viktor nyer, lehet, hogy beszáll a politikába. A kérdésre, mi változott, Nagy Ervin kifejtette: „Fontos az a szó, hogy lehet…De alapvetően azóta érzek így, mióta elkezdődött a színházakat és az egész művésztársadalmat is érintő kultúrkampf, ami szerintem 20-30 évvel veti vissza az országot. Ezt addig ijesztgetésnek, túlzásnak tartottam, sokáig azt gondoltam, hogy a rengeteg, európai demokráciákban megengedhetetlen lépés mellett a kultúrában, a mély lövészárkok ellenére, megmarad valamifajta tűzszünet.

De amikor az emberre rárúgják az ajtót, tönkreteszik az Alma materét, fölállítják a mestereit vagy ők önként távoznak, mert ellehetetlenítik a munkájukat és kategórián aluli alakok mondják sértetten, hogy ’most mi jövünk’, akkor megszólal, megmozdul egy olyan belső hangmag, amit addig az ember megpróbáltam féken tartani, elhallgattatni.”

Arról is beszélt: „Az SZFE-nél példátlan volt szakmai kiállás, összeállt a magyar pite, ha legalább az ötven százalékuk a közügyeknél is azt mondaná, hogy ez szerinte nem oké, akkor talán beljebb lennénk.”

Azt is hozzátette: „Egyszerűen folyamatosan azt érzem, éreztem, hogy semmibe veszik a demokráciát és olyan típusú túlhabzás következett be, ami szerintem nem megengedhető. (…) Általában előbb a has jön és aztán a morál, de ezt már Brecht is megírta.”

Arról is faggatták, nem érzi-e problémának, hogy morálisan a társadalomnak csak azt a szegmensét tudja szembesíteni, aki beül egy előadásra a Katonába: „Egy buborékban dolgozunk, részben ezért is fordultam a kereskedelmi tévézés felé. Nehéz az RTL-nél nagyobb lefedettséget mondani. Ha a Fókuszban egy nyilatkozatommal meg tudom érinteni az embereket, mondjuk a menekültekkel vagy a mélyszegénységben élőkkel kapcsolatban, utána jön vagy 20 SMS, hogy hogyan tudnának ők is segíteni, mit hova küldhetnének…

Talán ezért is reméltem, hogy más – közéleti – kérdésekben is irányt tudok mutatni. De egyre inkább azt érzem, hogy nincs átjárás. Az emberek szeretik, amit színészként csinálok, kapcsolódnak a jótékonysági tevékenységeimhez, de talán úgy gondolják, ne politizáljak, csak szórakoztassak.

Nálunk 56-on kívül soha nem volt meg ez az átjárás, az emberek elszoktak attól, hogy a művészek komoly hatással legyenek a társadalomra és a döntéseikre, hogy számítson a szavuk, amikor egy ország elkezd letérni az európai útról.

De azt hiszem, az ítélkezéssel, a végkövetkeztetésekkel várni kell. Valószínűleg érdemes türelmesebbnek lenni és belátni, hogy generációknak kell még felnőni a teljes szemléletváltáshoz.”

Korábbi interjúkban mondta, hogy többször lehúzták a Filmalapnál, vagy be sem adnak olyan forgatókönyvet, amin a neve szerepel. Ennek ellenére nyilatkozik, bírál, mert megtehetni. Nagy Ervin ennek kapcsán kifejtette: „A kereskedelmi tévéből élek. Nekem jó, mert nem attól függ az életem, hogy gondol-e rám a Filmalap. Ha hozom a nézőszámot, akkor van munkám, jól élek és mondhatom, hogy mindenki tehet egy szívességet, és a színházakban is – immár szabadúszóként – azt vállalhatom el, amihez kedvem van. Direkt mentem errefelé, így számoltam. A trendekhez igazodva a hazai kereskedelmi tévék is próbálnak a streamingszolgáltatók nyomába eredni. Ez minőségi ugrást hoz. Igazi versenyszféra, amiben jól érzem magam. A verseny egyébként nem jellemző a társadalmunkra, alapvetően kiölték belőle, nem törekszik arra, hogy megmérettessen. Nagy a csomag, amit kaptunk, szeretjük ezt a gondoskodó-elosztó államapukát, ami hosszú távon ellustít és életképtelenné tesz. Nem tudunk, nem szeretünk versenyezni. Itt van a kutya elásva. Gondolom én” – nyilatkozta a színművész, aki elárulta, kijelentése ellenére valószínűleg nem lesz politikus.

„Igazság és nem helyzet- vagy szituációvezérelt vagyok. Bár bizonyos helyzetekben már megtanultam elszámolni tízig. (…) Azért nekem át kell gondolnom, hogy szétcseszem-e a működő színész karrieremet. Szóval teljesen nem zárom ki az életemből sem a politikát, sem a lehetőséget, hogy magam is megszólaljak még társadalmi, közéleti kérdésekben, mert agylobot kapok az igazságtalanságok láttán. Nem szeretném, hogy egy ilyen – egyébként minden lehetőséggel rendelkező, de – szűklátókörű országban nőjön fel a gyerekem és ha a változáshoz én is hozzá tudok tenni, akkor miért ne. De nem hiszem, hogy ennek most van itt az ideje” – tette hozzá.

A teljes interjú ITT érhető el.