Hiába mesés és látványos egy balettdarab, ha a kisebb korosztály számára komoly kihívást jelent a tánc nyelvének értelmezése. Hála az OPERA vezetésének és kreatív alkotóinak, gyermekeknek szánt formában mutatták be – a Csipkerózsika és A hattyúk tava után – immár a harmadik klasszikus balettet, A kalózt. Radina Dacéval, a Magyar Nemzeti Balettintézet művészeti vezetőjével az alkotási folyamatról beszélgetett Bőcs Annamária.

„Gyermekbarát” balett került az Operaház színpadára a KisCsipke és a KisHattyúk tava mellé. Mi a koncepciója a legújabb, KisKalóz című, óvodásoknak és kisiskolásoknak szánt előadásnak? 

Az alapvető elgondolás az volt, hogy elkészítsük az évad végén is látható A kalóz című, felnőtteknek szóló balett gyermekváltozatát. Egy újabb gyönyörű, mesei elemekben gazdag mű, ismételten ifjú nézőinknek és a művészeknek, monumentális operaházi megvalósítással, jelmezzel, díszlettel. A darab inkább a fiúszereplőkre épült, mert bár a balett műfaja nagyon népszerű a kislányok körében, sajnos a fiúk közül kevesen jelentkeznek. A kalóztáncokkal őket, esetleg a jövő férfi táncosait kívántuk megszólítani.

A művet rövidítettük, aminek több oka van. A felnőtt nézőknek szánt verzió nagyjából két és fél órás. Ez egy gyermeknek még hosszadalmas, ráadásul a koreográfia nyelvén, táncnyelven „szólal meg”, amihez nem társul érthető „fordítás”. A darabot is gyermekek táncolták, nekik is terjengős lett volna ez a játékidő. A KisKalóz koreográfiája és a magyarázatokkal átszőtt előadás azonban gyermekkompatibilis. A rendezők, Kirejko Dmitrij és Murujev Denis eltértek a két korábbi produkciótól, és munkájukban megmutatkozott karaktertánc, kalóztáncok, valamint egy balettóra is. Két felvonás volt, huszonöt perc után szünettel. 

Említette, hogy a KisKalóz eltérő. Pontosan miben különbözik a korábbiaktól és a felnőtteknek szóló előadástól?

Nincs benne táncjeleneteket elválasztó narráció és modern koreográfia sem, mint a korábbi beavató-színházi előadások esetében, a cél viszont ugyanaz volt: közelebb hozni a gyerekeket a szakmához – hiszen a balett oktatása négyéves kortól kezdődik –, de kizárólag felnőtteknek szánt darabokkal ez nagyon nehéz. Ókovács Szilveszter főigazgató ötlete volt 2020-ban, hogy mivel szeretnénk bevonzani a kisebbeket is az Operaházba, alakítsuk át a számukra nehezen érthető, ám fajsúlyos darabot, A hattyúk tavát. Ezt követte a Csipkerózsika átdolgozása, amely tavaly telt házzal ment 400, idén 600 fős nézőtér előtt, külföldi nézőknek is szánva, idegen nyelvű felirattal. Ezt a sikerszériát kívánta folytatni az OPERA.

Milyen szempontok alapján választották ki a növendékeket az adott produkcióhoz?

Koncepciónk szerint, ha a nézőtéren ülő gyermek a színpadon önmagával azonos korút lát szerepelni, az jobban megszólítja őt. Erre a pályára a növendékek kis korban kezdik a felkészülést, hatéves kortól állnak színpadra. A kiválasztás során figyelembe vettük, hogy a négyéves kétszer, a hétéves ötször, a tizenhárom éves növendék hatszor jár balettórára hetente. A balettmester vizsgán értékeli a teljesítményt és látja, ki, mivel fog tudni megbirkózni, kinek mi áll jobban, és így írjuk ki a szerepeket. Örömmel jelenthetem, hogy a Magyar Táncművészeti Egyetem (MTE) és a Magyar Nemzeti Balettintézet (MNBI) együtt dolgozott a KisKalózban! A klasszikus balett alapú kertjelenet első szereposztásában többek között az MNBI növendéke, Porkoláb Cecília is táncolt, a második szereposztásra pedig az MTE két végzősét kértük fel.

Mennyi idő egy ilyen típusú darab betanítása?

A balettmesterek folyamatosan foglalkoznak a saját növendékeikkel, ezzel együtt körülbelül három hetet vesz igénybe a tanulás, amelyet négy-öt színpadi próba követ. A felkészülési időszak összesen öt hét.

Van-e tervben más klasszikus balettdarabok átdolgozása, a beavató előadássorozat folytatása? 

Annyit elárulhatok, hogy van már a fejemben egy konkrét, izgalmas koncepció, és nagyon bízom benne, hogy megvalósulhat – de ez még a jövő zenéje.

Szerző: Bőcs Annamária