Két viseltes fabudi, egy trónszerű arany-toalett és egy aranyozott fürdőkád fogadja a betérőt a Piceszínházban. A nemzetközi elismertségnek örvendő Karo Balyan örmény rendező állítja színpadra Ionesco Makbett című vígjátékát.

A mindenkori hatalom természetét veszi górcső alá a szegedi Pinceszínház évadnyitó bemutatója. Az abszurd nagymestere, Eugéne Ionesco Makbett című vígjátékát próbálják, a premier október 26-án lesz. Varga Bálint művészeti vezető rámutatott, hogy a nemzetközi hírű örmény rendező, Karo Balyan neve ismerősen csenghet a szegedi közönségnek, ugyanis két évvel ezelőtt ő álmodta a Pinceszínház színpadára Shakespeare III. Richárd drámáját is, amely előadással külföldön, Jerevánban és Veronában is zajos sikert aratott a társulat. 

A Makbett Shakespeare egy másik tragédiája, a Macbeth parafrázisa. A rendező elmondta, hogy ugyanakkor a nézők ne a Shakespeare-i drámára számítsanak, Ionesco teljesen eltérő koncepcióval nyúlt a hatalom természetéhez. Ahogyan az alkotók fogalmaztak, groteszk és elgondolkodtató, ugyanakkor sok-sok humorral fűszerezett előadásra számíthat a közönség. 

Ha igazi, laboratóriumi, mikrorealista orosz színházat akar valaki látni, mindenképpen jöjjön el. Nekünk, társulati tagoknak is vérátömlesztés és egy tabula rasa belülről, ha jelentkezik nálunk egy ilyen európai színvonalú rendező, mint Karo. Az ember újratanulja a mesterségét. Nekünk ez egy szabadegyetem most

 – mondta el Irsai Farkas László színész, a szentesi Koszta József Múzeum igazgatója. 

A Varsányi Anna által tervezett díszlet már önmagában nagyon markáns hatást gyakorol a nézőre. Két fabudi, trónszerű arany-toalett és aranyozott fürdőkád, a háttérben csempézett falrészlet és piszoár került a színpadra. 

Ez a látvány nagyon passzol a végtelenül szórakoztató darab abszurditásához

 – jegyezte meg Varsányi Anna. 

A címszerepet Csizmadia Gergely alakítja, a legfiatalabb színész a 19 éves Hirz Vanessa Ingrid lesz, aki jelenleg a Szegedi Tudományegyetemen tanul zenekultúrát, és 11 éve erősíti a Szegedi Gyermekszínház társulatát. 

A cikk elsőként a Délmagyarban jelent meg. Köszönet a Szegedi Pinceszínháznak!