Legyintés a lényegre – Nényei Pálnak válaszolt Csáki Judit
2020. szeptember 29., kedd 19:25
Nényei Pál író, magyartanár cikkére reflektált a Válasz Online oldalán Csáki Judit kritikus.
Nényei Pál „A politikánál is nagyobb rém fenyegeti a magyar színjátszást” címmel írt:
„A kultúrharc közepette éppen magáról a kultúráról szokás megfeledkezni, márpedig a magyar (kő)színházi világ a Fidesz és a fideszes nyomulás nélkül is válságba jutott” – írja a Válasz Online-nak küldött esszéjében Nényei Pál író, magyartanár.
A vendégszerző szerint ebben a krízisben nincs különbség „oldalak” között:
„Ami az SZFE körül történik ugyanis, véleményem szerint egy igen régóta mélyülő művészi és esztétikai válság egyik mellékes, de leglátványosabb tünete. A budapesti és magyarországi színházi rendszer legfőbb problémája ugyanis nem a kultúrharc, a mindent eltaposó fideszes gőzhenger vagy Vidnyánszky Attila… aki valóban nyomul, mi tagadás. És nyomul vele együtt valami furcsaság. De a Fidesz, Vidnyánszky… Fidesz, Vidnyánszky… ugyan! Ők senkik a magyar színházat lassan Vidnyánszkystul, Ascherestül, Mátégáborostul Új- és Vígszínházastul, Radnótistul, Örkényestül, Nemzetistül,
azaz az egész kőszínházi struktúrát szőröstül-bőröstül befaló, igazi rémhez képest, akit úgy hívhatunk: bemerevedett és belterjes sznobéria. De ha valakit megsértettem volna az előző elnevezéssel, akkor finomabban fogalmazok, és a rém neve legyen: múzeumillatú szalonkorszerűség” – fogalmaz Nyényei Pál.
„(…) Véleményem szerint az SZFE-ügy politikai, de a magyar színházi élet igazi baja nem politikai természetű, hanem a szféra művészi válsága és kifáradása. Talán szükség lenne generációváltásra, és talán azt is újra lehetne gondolni, jó ötlet-e színészeket ültetni a színházigazgatói székekbe. Milyen jövő előtt áll ma egy színészhallgató? Híres filmszínészeket utánozhat majd? A politikai ügy a leglátványosabb, de legfelszínesebb rétege ennek a válságnak; ez kellett ahhoz, hogy az ügy kirobbanjon, mert mostanában valahogy a politikai dimenziót tudjuk értelmezni, a művészit kevésbé. A közönség ugyanúgy megtapsolja A nagy Gatsby színpadi változatát, mint a százhetvenezredik Hamletet, és jól elvan Tasnádi Nexxxtje nélkül. Ahogy elvolt színház nélkül is a karantén alatt. Azt, hogy Fidesz meg Vidnyánszky, népnemzeti és libernyák, mindenki érteni véli. De azt, hogy hol a helye Hamletnek a mai világban, sokkal bonyolultabb kérdés” – veti fel Nyényei.
Csáki Judit „Legyintés a lényegre” című írásában válaszolt:
Nényei Pál állításával ellentétben cseppet sem a „múzeumillatú szalonkorszerűség” réme fenyegeti a magyar színházat, hanem bizony a politikáé – szögezte le Csáki Judit.
A színikritikus szerint ez az oka annak is, hogy nincs módja az értelmes szakmai vitának.
Csáki szerint nem a kortárs dráma van válságban, s a színház sem a Hamlettől, de még filmadaptációktól sem lesz parazita – a színházi stuktúrát viszont szétverték.
„A jelenleg hatályos törvények szerint ma az lehet színigazgató, akit a minisztérium (ejtsd: Vidnyánszky Attila) szakmainak csúfolt bizottságokba küldött öt embere, vagyis a többség jónak lát. Akkor van állami pénz, ha így történik.
Kivéve azt a nagyon kevés fővárosi színházat, amelyet teljes egészében az önkormányzat tart fenn. Mert valahol valakik így verték szét a hazai színházi struktúrát. Mert a politika diktál az SZFE ügyében is; a politika, amely megfosztotta az egyetemet az autonómiától, a szenátust minden fontos jogkörétől, és a teljhatalom birtokában nagy kegyesen hajlandó lenne, úgymond, „tárgyalni”. A teljhatalom jellemzője egyrészt a szakmaiság és a hozzáértés hiánya, másrészt a sértődöttség, a frusztráltság, és az ezekkel kézen fogva járó agresszivitás. Hát ezért nem lehet most arról beszélni, amiről igazán kéne – és ez a politika sara. Mert noha a múzsák nem hallgatnak, azért „inter arma” élünk” – fogalmaz Csáki Judit.